Óramutató.hu

Hosszú ideig kellett azoknak várniuk, akiknek mindig is egy automata Jaeger-LeCoultre Reversora fájt a foguk. Hét évtizednél is több időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az egyik legelismertebb svájci manufaktúra előálljon ezzel az újítással, megtartva azonban az egyik legkeresettebb termékük báját. A beépített 970-es kaliberrel a régi-új Reverso a dátumot nagy formátumban jelzi ki, és egy második időzóna idejét is képes megjeleníteni.

A Reverso az Art Déco egyik ikonjává vált, és a saját keretein belül maga is hozzájárult az irányzat diadalának hirdetéséhez. Amióta 1931-ben megalkották, töretlenül képviseli annak a kornak az esztétikai értékeit, és jóformán alig-alig változott csak. A letisztult vonalai és visszafogott eleganciája, tiszta, geometriai formái már-már legendává érnek, és mégis egyfajta frissességet hordoznak mind a mai napig.

Az automata Reverso, a Reverso Grande Automatic a Reverso kollekció minden idők legnagyobb méretű tokját kapta, de a növekedés ellenére is sikerült megőrizni az arányokat és így az óra identitását is. Magát a tokot ötvennél is több elemből állítják össze. Maga a koncepció nem egyszerűen csak önmagáért öltött testet, hanem egy konkrét igényt elégített ki - a lovaspólót játszó, Indiában szolgáló brit tisztekét. A karórák üvegei a sport űzése közben rendszeresen betörtek, ennek kiküszöbölésére alkotta meg a Jaeger-LeCoultre az elfordítható számlapú karórát. Manapság persze már nem az ütésállóság az egyik fő szempont, hanem sokkal inkább az, hogy az óra egy rejtett oldallal is rendelkezik. Ide pedig jóformán akármit lehet gravíroztatni, és az sem véletlen, hogy a világ szerencsésebb tájain az órák közül a Reversok a legkedveltebb nászajándékok. A mechanizmus, amellyel a számlapot elfordíthatjuk, olyan kifinomult megoldásokat tartalmaz, hogy nehéz minőségi hamisítványokat készíteni róla. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek, de ezek annyira elnagyoltak és durvák, hogy gyakorlatlan szemmel is azonnal ki lehet őket szúrni.

A tokba a manufaktúra 970-es kaliberét építették. A rugóházat úgy méretezték, hogy ötven órányi járástartalékot biztosítson, így az elterjedt automatákkal szemben valamivel hosszabb ideig jár. A felhúzásról a rotor gondoskodik, ez azonban csak egy irányba forogva képes feszíteni a rugót. A rotor tengelye azonban kerámia csapágyban fekszik, így az se kenést, se karbantartást nem igényel. A szerkezet tervezőjét dicséri, hogy az összes funkciót az árva koronával tudjuk beállítani.

A Reversok számlapja az évtizedek során alig változott, és ugyanez érvényes a Grande Automatic-ra is. Az ezüstözött és gilosált világos számlap kiváló hátteret nyújt a három központi mutatónak, míg a kismásodpercnek hat óránál a napszak indikációval kell közösködnie. A kékített mutatók felelősek a helyi idő kijelzéséért, és ezeket összehangolták a tizenegy órában lévő dátumablakkal is, azaz az időzónákat átlépve elég csak a mutatókkal foglalkozni, a dátum magától végzi a dolgát. A második vagy referencia időzóna fekete nikkel mutatója pedig a napszak indikációval áll közvetlen összeköttetésben.

Az Officine Panerai név hallatán illik a méretre gondolni. Végülis ez volt az a márka, amely korát messze megelőzve kezdett nagyméretű órák készítésébe. Igaz, ezek kizárólag az olasz haditengerészet számára voltak elérhetőek, és csak 1996-tól tehetett szert bárki egy Radiomirre vagy Luminorra. A kilencvenes évek legvégén pedig megtanulhattuk, hogy a Panerai nem csak egy márkanév, hanem egy manufaktúra is, és azóta is rendszeresen készít új és új kalibereket. A legújabb, az üzletekbe majd csak jövőre kerülő P.999.

A kaliberrel az Officine Panerai meglehetősen nagy meglepetést keltett. Az óráira ugyanis mindig a nagy, robusztus, markáns jelzők illettek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kalibernek is ekkorának kell lennie, de általában illik egy kalibernek kellően kitöltenie a tokot. Nem véletlenül vezette be az ETA is a Valgranges kalibereket, amelyeknek egyik feladatuk éppen ez. Ehhez képest a Panerai egy kicsi, kecses és vékony szerkezettel áll elő, amelyet a Panerai méreteihez képest egy viszonylag kisméretű, 42 milliméter átmérőjű tokba épít be. Elképzelhető, hogy az a márka, amely még idén a 60 milliméteres Radiomir Egizianoval állt elő, és élharcosa a nagyméretű óráknak, jövő évtől a szerényebb méretek mellett száll majd síkra? Erre ezért talán mérget nem kell venni, viszont jóval sokoldalúbbá teszik vele a márka termékkínálatát, hiszen így kimondottan elegáns darabokat tervezhetnek, miközben megőrzik az óra dinamikus, katonai jellegét, azaz mindazt, amitől Panerai a Panerai.

A 154 alkatrészből álló P.999 kaliber tervezése során természetesen ügyeltek a név katonai, pontosabban haditengerészeti múltjára, így szerényebb mérete ellenére is megbízhatósága és tartóssága vetekszik a "nagyobb" kaliberekével. Az átmérője "csupán" 12 ligne (vonal), azaz 27,4 milliméter, az igazi érdekesség azonban a magassága, ami mindössze 3,4 milliméter. Ebből máris sejteni lehet, hogy a szerkezet kézi felhúzású, és az egyetlen rugóház hatvan órára elegendő energiát képes tárolni. Az P.999 billegője a kézi felhúzású szerkezetekre jellemző 21.600 féllengés/óra értéken végzi munkáját. Ahogy ezt sejteni lehetett, ezt a kalibert a márka múltbeli óráinak emléket állító Historic Collection darabjai fogják beépíteni.

Ennek előfutára pedig a Radiomir P.999, amely a 42 milliméteres átmérőjével egy leheletnyivel kecsesebb, mint történelmi elődje. A szerkezetnek köszönhetően a vastagságból is sikerült faragni, amely határozottan elegánsabbá tette az órát. Ezt emeli ki továbbá a tok anyaga, a vörösarany is, amelynek selyemfényű csillogása is a visszafogott, szerény eleganciát hirdeti. Egyedül a lünetta és a logóval ellátott korona polírozottak, amelyek így szép kontrasztot alkotnak a tok többi részével, de messze nem olyan hangsúlyosak, hogy elnyomják a tok sejtelmes fénylését. Ennek köszönhetően igazán jól érvényesül a sötétbarna számlap is, ami egy újabb eltérés a korábbi modellek éjfekete színétől.

Szűk kilencven évvel ezelőtt a Vacheron Constantin egy alapvetően visszafogott megjelenésű, ám mégis igen különleges órával áll elő. Ennek a darabnak a felkarolása és újbóli piacra dobása feltehetőleg hasonló feltűnést fog kelteni, különösen igaz ez annak tükrében, hogy műszaki szempontból nem a múltban rekedt meg.

Az első világégés lezárultával főleg az Egyesült Államokban, de Európában is újra élvezni akarták az életet. A tengerentúlon a polgárság a háborúban anyagi kárt nem szenvedett így a luxus iránti igényük anyagilag is megalapozott volt. Az újítás évtizedében, az Art Déco fénykorában az órák is hihetetlen formagazdagságban készültek, pedig csak szűk két évtizeddel korábban kerültek a zsebekből a csuklóra. A Vacheron Constantin például egy, a szó legszorosabb értelmében ferde órával igyekezte kielégíteni amerikai vásárlói igényeit.

A párna formájú tokba a szerkezetet 45 fokkal elforgatva építették be, így a korona a párna csücskénél kapott helyett. A korona tengelyét gondolatban meghosszabbítva találjuk a kismásodpercet. Az eredeti American 1921 két változatban készült – egyikben jobbra, a másikban balra elforgatva helyezték el a szerkezetet. Az ennek a modellnek a tiszteletére készített új modell mindkét változatból átemel egy-egy elemet: a számlap az utóbbitól származik, míg a korona és így a szerkezet elhelyezése az előbbitől. A kismásodpercet így három órában – hagyományosan tekintve fél ötnél – helyezték el. Ez egyben az egyik legszembetűnőbb különbség is, hiszen nem egy Lépine szerkezetet (a korona tengelye és a kismásodperc egy síkban van), hanem egy Savonette-tet (a korona és a kismásodperc egymáshoz képest kilencven fokot zár be) építettek be. Minden más szemszögből az American 1921 méltó társa a Historiques kollekció többi tagjának.

Ugyanakkor az új modellt jobban szemügyre véve mégiscsak találunk további különbségeket: egyik közülük az új, fekete, oxidált arany Breguet mutatók, amelyek kecsesebbek és megmunkálásuk felülmúlja az előző század húszas éveiből származó eredetiét. Az ellensúlyt az enyhén kövérebbre vett arab számok képezik, igazán harmonikus összhatást keltve így. A munka egyben a formatervező merészségét is dicséri, aki hozzá mert nyúlni az egykori modellhez, és nem szolgain másolta az elé tolt mintát. A számlap felülete is eltér az eredetitől: míg ezt zománc fedte, addig az újat homokfúvással alakították ki, és ezüstözték. Ezzel az eljárással a számlap üdeségét lényegesen hosszabb ideig őrizheti meg, és évtizedek múltán sem kall majd olyan eufemisztikus jelzővel illetni, mint patinás.

A 45 fokkal való elforgatást hallván és látván nyilván sokaknak egyből a nehézkes leolvasás jut eszükbe, balkézen viselve sok élethelyzetben a gyakorlat azonban mást mutat. Az informatika korában az íróasztal fölött a klaviatúrán táncoló kézfej általában épp olyan szögben hajlik, hogy a csuklón viselt American 1921 elforgatott számlapja egyenesen álljon. Hasonló a helyzet, ha a volán mögött ülünk. Természetesen ettől függetlenül búcsút mondhatunk a hagyományos leolvasásnak, bár gyorsan át lehet szokni. Hosszabb ideig tart azonban a másodperccel együtt való könnyed leolvasás képességének elsajátítása - a kismásodpercet ugyanis nem forgatták el, az egyenesen áll.

Az óra a maga idejében igazi különlegességnek számított; mindkét változatból csupán 12-12 darab készült. Az új változat ennél nagyobb példányszámot fog megérni, de ez nem azt jelenti, hogy a kaliberre nem fordítottak volna kellő figyelmet – sőt! A Vacheron Constantin az American 1921-be a saját manufaktúra kaliberét, a VC4400 építi, amely ebben a modellben debütál. A kézzel felhúzott szerkezet körülbelül 65 óra hosszat jár, pontosságát pedig napi három-négy másodperces eltérés jellemzi. Az új VC4400 kaliber valószínűleg nem csak az American 1921 saját lesz, hanem feltehetően a jövőben komplikációkkal kiegészítve más modellekben is felbukkan majd.

A TAG Heuer a Formula 1 Calibre S Chronograph-fal egy igazán ötletes órát alkotott. Igaz ez annak ellenére is, hogy a külső sokaknak már ismerős lehet, hiszen az óra azt a Formula 1 Grande Date-től örökölte. Amikor az előd megjelent egyáltalán nem tűnt valószínűnek, hogy ezzel a külsővel egy kronográf is készülhet majd, hiszen a meglehetősen méretesre tervezett számok és indexek nem sok helyet hagynak az összegzőknek. A TAG Heuernek olyan megoldást kellett találni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon…

Ez a mutatvány egyetlenegy kompromisszum megkötésével sikerült is – a Formula 1 Calibre S Chronograph-nak el kellett búcsúznia a nagyméretű dátumablaktól, de ez messze nem jelenti azt, hogy nem jelezné ki a dátumot. A megoldáshoz persze előbb a műszaki alapokat kellett megteremteni, ez pedig a Formula 1 Grande Date Ronda kvarckaliberével már nem oldható meg. A Formula 1 Calibre S Chronograph esetében eredetibb gondolatokat magába foglaló szerkezetre van szükség, és ahogy ez a névből már sejthető, itt az S kaliber teljesítményére van szükség. Ahogy a Ronda, úgy az S kaliber is egy kvarcszerkezet. Ennek létjogosultsága a mechanikus szerkezetek második aranykora idején sem kérdőjelezhető meg, hiszen az S kaliber olyan megoldással büszkélkedhet, amelyet mechanikus szerkezetekkel nem lehet, vagy nem praktikus kivitelezni. A kaliber az óra számlapját szükség esetén egy gombnyomásra alakítja át kronográffá, majd a mérés befejeztével újra visszaállítja az eredeti állapotot, azaz az idő mérését.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy alap állapotban a központi mutatók a pontos időt mutatják, míg a két retrogárd mutató a dátumot jelzi ki. A kronográf elindításával a központi mutatók kronográf funkciót látnak el, míg a két segédszámlap a tized és század másodperceket mérni. Az utóbbi kettő persze csak a mérés befejeztével veszi fel a megfelelő értéket. Ugyan a mérés alatt nem tudjuk leolvasni a pontos időt, de valószínűleg ez a legelegánsabb módja annak, hogy megtarthassuk az analóg módon történő kijelzést.

Ami igaz volt a Formula 1 Grande Date külsejére is, ugyanúgy érvényes az új Calibre S Chronograph-ra is. A korábbi modellekhez képest az átmérő nagyobb, 44 milliméter, a lünetta is acél és fekete. Ahogy az sportos megjelenésű óráktól elvárható, a vízállóság eléri a 200 métert, és természetesen zafír fedi a számlapot. Külön meg kell említeni a tok oldalát díszítő TAG Heuer logót. A számlap maga egészen letisztult, egyedül a retrográd segédszámlapok miatt lehet esetleg problematikus a leolvasás, de ez már a szőrszálhasogatás kategóriájába tartozik, hiszen az indexek elegendőek a pontos leolvasáshoz. A számlap megjelenésével alapvetően szembehelyezkedik a mozgalmas, „nyüzsgős” irányzattal, mégis gazdag kronográf funkciókkal képes elkápráztatni viselőjét.

A Breitlingnek a több mint egy évszázados története során sok jó dobása volt, de talán az egyik legjelentősebbet 1969-ben követte el. Ebben ráadásul "tettestársai" is voltak. A Heuer-Leonidas-szal, Hamilton/Bürennel és a Dubois Dépraz-val karöltve fejlesztették ki teljes titoktartás mellett a 11-es kalibert, amely egy automata kronográf szerkezetet takar. A Breitling két modellel is, a Chrono-Matic QP-vel és 1461-vel állít emléket a negyven évvel ezelőtti teljesítményének.

Ugyan ünneprontó megjegyezni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak a Breitling vezette csapat fejlesztette titokban a saját kronográf kaliberét, hanem a Zentih-Modavo páros is. Ők pedig két hónappal megelőzték a grencheni gyártót. Ennek a ténynek persze különösen nem örült a négy "összeesküvő", de mellettük szól, hogy ugyanazt a problémát, azaz egy automata kronográf kaliber elkészítését, sok szempontból teljesen másképp oldották meg. A legszembetűnőbb különbségek észrevételéhez a tokot sem kell megnyitni: a Zenith-Modavo megtartotta a kismásodpercet, a Breitling csapat nem (a nagy átmérő akkor még nem volt népszerű, így a számlapon a hely is szűkös volt); előbbieknél a nyomógombok a tok jobb oldalán voltak, utóbbiaknál a korona balra került. A rotor elhelyezése is különbözött: központi rotor mellett döntöttek az El Primero esetében, míg a 11-es kaliber excentrikus, mikro-rotort kapott.

Azt, hogy mennyire is fontos volt a Breitling számára az első kronográf kalibere mi sem bizonyítja jobban, hogy egyből két modellt is kihoz az első Chrono-Matic emlékére. Ha ehhez hozzátesszük, hogy szintén idén álltak elő az újabb önálló kronográf kaliberükkel, a B01-gyel, akkor tényleg tökéletesnek nevezhető az ünnepi év. Mindkét modell, a Chrono-Matic QP és 1461 azonban csak tokjának formájában és számlapjának részben retro megjelenésében emlékeztet az eredetire. Mindkét modell naptár funkciókat kapott, amelyek talán a kelleténél is több információval látják el a szemlélőt, de itt természetesen sokkal inkább a mechanikus szerkezet összetettségében lelhetjük örömünket, amely mellesleg éppen azok újbóli diadalát is hivatott hirdetni.

Ha valakinek a gazdag naptár funkciók nem lennének eleget, azok a Navitimer modellektől ismert végtelenített logarlécnek is örülhetnek, amelyet a fekete kaucsukkal bevont lünettával mozgathatnak. Ennek megfelelően a Breitlingeknél megszokott mozgalmasság uralkodik a számlapon is. Ez alól a segédszámlapok sem kivételek, sőt! A QP esetében a négy segédszámlap közül hármon egyenként három-három funkciót jelenítenek meg, természetesen három-három mutatóval. Egy kis rosszindulattal állíthatjuk, hogy a három óránál lévő segédszámlap csak azért nem kapott három mutatót, mert naptár komplikációt illetően már nagyon maradt mit megjeleníteni. Persze valójában a holdfázisnak kellett a hely. Ezek után persze ne csodálkozzunk, hogy a QP-ben lévő 29-es kaliber 500-nál is több alkotóelemből áll össze, és szinte csak nyomokban fedezhető fel benne az alapul szolgáló ETA 2892-A2 szerkezete. Ahogy az ilyen kategóriában elvárható, öröknaptárral van dolgunk. Mivel az ilyen darabok ritkaságszámba mennek, ezért érhető, hogy kellően nemes külső is tartozik hozzá, így a tok csakis aranyból, egész pontosan vörösaranyból készülhetett. Ahogy az ilyen esetben szokás, az óra csakis limitált példányszámban lesz kapható - konkrétan 125-t fognak elkapkodni.

Az összesen hat részből álló sorozatban elsősorban az órák iránti szeretetüket csak nemrég felfedezetteknek szeretnénk kapaszkodót nyújtani, ugyanakkor azért reméljük, hogy a már hosszabb ideje szerelmeseknek is esetleg tudunk újat mondani.

Rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy tökéletes óra nem létezik. Ha semmi kifogásolni valót nem is találunk, az árba biztosan bármikor beleköthetünk. Három kategóriát állítottunk fel, a határokat így az árak szabták meg. A belépő szintet a 65-70.000 forint fölötti darabok képviselik. Ebben a kategóriában találkozhatunk talán a legjobb pillanatnyi ár/érték aránnyal, hosszú távú, értsd generációkat átívelő befektetésnek azonban aligha lesznek alkalmasak.

Sajnos Magyarországon sokak számára ez az összeg is jelentősnek számít, viszont abban legalább biztosak lehetünk, hogy az adott darabot kellően becsben és karban tartva, az óra akár két generációt is ki fog tudni szolgálni - feltéve persze, ha nem kvarc szerkezetűről beszélünk. Ha ebből a kategóriából kívánjuk óránkat kiválasztani, akkor a következőket érdemes szem előtt tartani:

Tartós, masszív fémek alkalmazása

Ez sokak számára nyilván magától értetődőnek tűnik, számos trükk létezik azonban, amellyel az olcsóbb termékek gyártói csökkentik költségeiket. Ebben a kategóriában joggal várható el, hogy az óra fém alkotóelemei tömör 316L rozsdamentes acélból készüljenek. A megnevezés az acél minőségi besorolását jelzi. A vas mellett nagyobb mennyiségben krómot és nikkelt tartalmazó acél legfontosabb tulajdonsága az igen alacsony, mindössze 0,03 százalékos széntartalom, amely így a fém kristály szerkezeti szintjén is gátolja a korrózió kialakulását. Nem megfelelő fém használatakor hosszabb idő után szemmel is látható darabkák kezdenek leválni a tokról. Ha az ilyen minőségű órák nem végeznék be sorsukat idő előtt, akkor gyakorlatilag a tokjuk szétporladna. Fontos szempont, hogy az óra tokja a lehető legkevesebb elemből álljon össze és értelemszerűen ezek fémből legyenek. A szíjról sem szabad megfeledkezni, ha az órát fémszíjjal vesszük. Győződjünk meg arról, hogy a szíj szemei tömörek, nem pedig lemezből hajtogatták őket. A szíjat éle felől szemlélve erről egyszerűen meg lehet bizonyosodni, és az elemek megtapintása is sokat segít.

Tartósság érzete

Nem elég, ha az órát minőségi fémből készítik, érezni is kell rajta, hogy gondosan állították össze. Érdemes megvizsgálni, hogy a fémszíj mennyire pontosan illeszkedik a tokhoz - lehetőleg minél kisebb legyen a rés. Szintén fémszíjak esetében - ha lehetőség nyílik rá - érdemes felpróbálni az adott darabot, és a zárat is górcső alá venni. Ennek lehetőleg minél "olajozottabban" illik záródnia, de véletlenül kinyílnia egyáltalán nem (lenne) szabad. A csuklóra felpróbált óra esetében egyből láthatóvá válik, hogy a szíj arányaiban illik-e az órához és csuklónkhoz - nem túl keskeny, túl vékony, vagy túl rövid. Egy jó óra még akkor is csak lehetőleg nagyon kevés, ideális esetben semmi zajt sem ad, ha a csuklónkat erősen rázzuk. Érdemes még megemlíteni, hogy jelenleg még ebben a kategóriában is többnyire jobb fémszíjakat készítenek a svájci márkák, mint akár a japánok. Ez még akkor is igaz, ha nem Svájcban gyártják az adott szíjat, a tervek azonban onnan származnak.

Tervezés

A formatervezőket alapvetően két osztályba sorolhatjuk: az egyikbe azok tartoznak, akik azt is mérlegelik, hogy az óra milyen jól tudja majd ellátni feladatát, a másikba pedig azok, akik csak a külsővel törődnek. A legjobb esetben az órákat a rájuk vonatkozó alapvető formatervezési szabályok betartásával rajzolják, ahol a forma és a funkció is hangsúlyos szerephez jut. A másik oldalon sajnos sokszor a divatórákat hozhatjuk fel, amelyek ugyan jól néznek ki, valójában azonban sok felesleges elemet hordoznak. Szerencsére azonban lassú javulás itt is látható. Léteznek azonban olyan modellek is, amelyek funkciójukban egyenesen korlátozottak. Ilyen például kronográfok esetében az összegzők hiánya, vagy díszek, feltüntetett, használhatatlan skálák, nem megfelelő hosszúságú mutatók, vagy ha mindez nem lenne elég, hibás számlapok. Órát akarunk végül is venni, nem pedig színházi kelléket. Mindenféleképpen érdemes tehát alapos pillantást vetni a számlapra, megnézni, hogy az egyes skálák, funkciók milyen feladatot szolgálnak (ha nem igazodunk ki, bátran kérdezzük meg az eladót). Tényleg érdemes erre odafigyelni, hiszen jó esetben évtizedekig együtt élünk majd a kiválasztott darabbal.

Sötétben is leolvasható számlap

Még az elején tisztázzuk, hogy nem mindegyik órának kell sötétben is leolvashatónak, lumineszcensnek lennie. Ide egyértelműen a klasszikus, illetve az öltönyórák sorolhatóak. A legtöbb sportóra mutatóján és általában számlapján is találunk ilyen sötétben is fluoreszkáló festéket. Ezek minősége nagyon széles skálán mozog. Vannak olyanok, amelyeket egyenesen kár volt felvinni. Ezek - közvetlen fényforrásnak kitéve - is csak néhány percig végzik dolgukat, utána elsötétülnek. Jobb esetben a napközben vagy megvilágított térben begyűjtött energia elég arra, hogy több, sötétben töltött óra után is még kényelmesen leolvashassuk az időt. Ezen a téren az úttörőmunkát Japánban végezték, nekik köszönhetjük, hogy a lumineszcens festékek már nem tartalmaznak radioaktív anyagokat (persze amik tartalmaztak, azok se voltak hatással az emberi szervezetre). Nem mindig nevezik meg, hogy milyen lumineszcens festéket is használtak az adott számlapnál, de ha lehet, akkor a LumiNova vagy Super-LumiNova nevekre figyeljünk. Utóbbi élettartam szinte korlátlan, ugyanis nem kémiai reakciónak köszönhető a fluoreszkálás. Ezekből a festékekből lehetőleg minél több legyen a mutatókon, illetve a számlap indexein, számain. A mennyiséget a legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy megnézzük, kiemelkednek-e enyhén az indexek, illetve számok a számlap síkjából. Létezik egy másik megközelítés is: egyetlen egy svájci cég tríciumot zár apró átmérőjű üveg fiolákba. A trícium gáz pedig 25-30 évig "sugároz". Ilyen órák ebben a kategóriában is kaphatóak, igaz a felső végén helyezkednek el, és ráadásul kevés márka használja ezt a módszert.

Óraüveg

Az évtizedek során számos anyaggal próbálkoztak, mára pedig alapvetően két fajta dominál: az ásványi üveg és a szintetikus zafír. Az üveg egyértelműen olcsóbb a zafírral szemben azonban van egy jó tulajdonsága: ha erős ütés éri a legritkább esetben törik be. Megrepedni persze azért megreped. A zafír azonban minden más területen bizonyít. Először is rendkívül érzéketlen karcolásokkal szemben. Sokszor látni itt-ott benyomott, agyon karcolt tokú órákat hibátlan óraüvegekkel. Ha másról nem, innen biztosan tudható, hogy zafírral van dolgunk. Ami pedig a törést illeti, úgy itt szinte egyenes arányú a kapcsolat a minőség és a zafír vastagsága között, azaz minél jobb minőségű az óra, annál vastagabb a zafír. Ha pénztárcánk engedi, inkább a zafírt részesítsük előnyben.

Folytatjuk...

Ha maga az órakészítés nem is feltétlenül Svájcból ered, hazájának azonban mindenféleképpen az alpesi országot tekinthetjük. Közismert, hogy az ország ma többnyelvű, és természetesen a múltban is az volt, az egyes népcsoportok (ha egyáltalán lehet még erről beszélni) tagjai között pedig igen elterjedt a vegyesházasság. Ennek megfelelően az egyes óramárkák helyes kiejtésekor néha a helybelieknek is el kell gondolkodniuk - nem beszélve azokról, akik nem ebben a környezetben nőttek fel.  

Alábbi kis összeállítással a felsorolásban szereplő márkák helyes kiejtése hallgatható meg, kiegészítve néhány fogalommal is. A lista természetesen messze nem teljes - figyelembe véve a márkák óriási számát ezt valószínűleg igen körülményes lenne összeállítani. A felülmúlhatatlan hitelesség érdekében a felvételeken mind a francia, mind a német szavakat svájci dialektusban ejtik ki. 

Forrás: Chronometrie.com

Az IWC és az Adventure Ecology együttműködéséről a schaffhauseni manufaktúra - ahogy ez az óraiparban szokás - egy limitált példányszámú sorozattal emlékezik meg. A tudósokból, tengerészekből, művészekből és kalandorokból álló expedíció egy kizárólag műanyag palackokból, műanyag hulladékból és újrahasznosított anyagokból épült katamaránon fog körülbelül 10000 tengeri mérföldnyi utat megtenni a Csendes-óceánon. Útjuk során elsősorban az Egyenlítő közelében, majdnem tizenöt magyarországnyi területen koncentrálódó műanyaghulladék szőnyegre kívánják felhívni a figyelmet.

A Csendes-óceánon neve ellenére ugyancsak erős viharok szoktak tombolni, amelyekkel a Plastiki névre keresztelt műanyaghajónak is meg kell küzdenie. Ezekhez a zord kihívásokhoz természetesen a személyzet karórájának is alkalmazkodnia kell, így nem véletlenül esett a választás az Ingenieurre. A családon belül a modell kiválasztása sem okozhatott komolyabb fejtörést, hiszen az IWC éppen az idei év elején a SIHH-en mutatta be az Ingenieur Automatic Mission Earth-t. Ez az Ingeniuer változat neve révén szinte tálcán kínálta magát, így végül is a limitált példányszámú "Adventure Ecology" ezen a modellen alapszik.

Az új Ingenieur Automatic Mission Earth Adventure Ecology legtöbb jegyeiben megegyezik az anyamodellel: az Ingenieurökre jellemző robusztus, 46 mm átmérőjű tok teljes egészében rozsdamentes acélból készült. A számlap kék színe természetesen az óceánra utal, a méretes narancssárga indexek és a szintén ilyen színű, két markáns arab szám nagyban könnyítik meg a leolvashatóságot. Ahogy az illik, a számlapot zafírüveg fedi, amelyet mindkét oldalon tükröződésmentesítettek. Szintén figyelemre méltó a tüskezáras kaucsukszíj tokhoz való illesztése, amely így mindenféle hézag nélkül szinte a tok szerves részeként viselkedik.

Az órában a megbízható 80110 kaliber végzi a dolgát, amely szerkezet természetesen az IWC sajátja. Mint ilyen, a felhúzásról a már majdnem 60 éves Pellaton szerkezet gondoskodik, melynek hatékonyságával még ma is csak kevés más szerkezet vetekedhet. Nem hiányozat a lágyvas mag sem, amely a szerkezetet még extrém erős, 80.000 A/m erejű mágneses mezőktől is megvédi. Az órát aligha küldenék ki a Plastiki személyzete karján az óceánra, ha nem rendelkezne kellő vízállósággal; erről a menetes hátlap és az új formájú koronavédő által körülölelt csavarzáras korona gondoskodik. Az Ingenieur Automatic Mission Earth Adventure Ecology így akár 120 méteres mélységben is vízálló marad, bár a hajó személyzete közül valószínűleg kevesen szeretnék majd ezt próbára is tenni.

A Plastiki négy hónap elteltével érkezik meg Ausztráliába. A hajó és a személyzet lehet, hogy megviselt lesz, az Ingenieurnek viszont a harmadévnyi hajókázás valószínűleg meg sem fog kottyanni.
 

• Itt kaphatóak IWC órák
   

A Blancpain számára a 2009-es év két új, saját készítésű kaliber bevezetéséről lesz emlékezetes. Az egyik ezek közül a második időzóna kijelzésére is képes automatikus felhúzású 5215 kaliber. Ezt egy olyan búvárórába építik, amely az Atlanti-óceán mindkét partján magára vonja a figyelmet. Ez a márka egyik ismert modelljének, a Fifty Fathoms Automatique-nek és annak 1315 kaliberének a továbbfejlesztése, amely a felettébb sportosnak és modernnek számító 500 Fathoms GMT alapjául szolgált.

Az erőt sugárzó markáns formák egy olyan időmérőt jellemeznek, amely műszaki szempontból egyre nagyobb elvárásoknak képes megfelelni, így a mostani modell már 1000 méteres mélységig vízálló, és ebből következően természetesen hélium szeleppel is rendelkezik. A 48 mm átmérőjű titántok puszta méretével is minden bizonnyal magára vonzza majd a tekinteteket.

Ahogy említettük, az 500 Fathoms GMT a Blancpain márka órái között legendának számító Fifty Fathoms egyenes ágú leszármazottja. A tisztes méretű titántokban az új, exkluzív manufaktúra szerkezet, az 5215 kaliber végzi a munkáját. A meglehetősen robusztus és természetesen precíz szerkezetet a Blancpain sportóráinak működtetésére szánják, így a jövőben feltehetőleg számos más órában is találkozhatunk majd vele. Az automatikus felhúzásért egy hajócsavar alakjára formált rotor gondoskodik, a billegőn lévő csavaroknak köszönhetően pedig egyszer és mindenkorra kizárták az olyan elállítódásoknak a veszélyét, amelyeket sportóráknál egyáltalán nem szokatlan komolyabb megrázkódtatások okoznak.

A konstans nyomaték és ezáltal a még nagyobb pontosság biztosítása érdekében az 5215 kaliber három rugóházzal rendelkezik. Ezek teljesen felhúzott állapotban kereken ötnapnyi járástartalékkal bírnak. Természetesen magát a szerkezetet az óraipar hagyományaihoz méltóan gazdagon díszítették.

Visszatérvén a tokhoz, annak oldalán két koronát találunk: a tíz óránál lévő hélium szelepet, amellyel különösebben nem is kell foglalkozni, mivel automatikusan végzi a dolgát. A számlap trapéz formájú nagy lumineszcens indexei és a szokatlanul nagy számjegyek nem csak az 500 Fathoms GMT robusztus jellegét húzzák alá, hanem végtelenül egyszerűvé teszik a leolvasást akár zavaros vízben is. A dátumablakot három óránál helyezték el. A központi, piros hegyű, diszkréten háttérbe vonuló negyedik mutató felel a második időzóna idejének megjelenítéséért, és a fekete számlap peremén lévő 24 órás skálára utal. A lünettát természetesen úgy alakították ki, hogy azt csak egy irányba lehessen forgatni, megakadályozandó azt, hogy egy véletlen elállítás fatális következményekkel járjon.

Az 500 Fathoms GMT szíját stílusosan kaucsukkal bélelt vitorlavászonból készítették, a két végét pedig pillangózár zárja össze.
 

Csontvázasított vagy szkeletírozott órának azt az órát nevezzük, amely órának szerkezetét alkotó elemeket áttörték, és a lehető legtöbb „feleslegesnek” ítélt fémfelületet eltávolították, majd a maradék felületeket aprólékos munkával díszítették. A folyamat során az egyes alkatrészek tömegük felét is elveszíthetik. A csontvázasított órákat elsősorban a szemnek készítik, így alapvető statikai és mechanikai ismeretek mellett komoly felkészültségre, végtelen türelemre és nem utolsósorban művészi vénára is szükség van.

A Vacheron Constantin percismétlő kalibere esetében például az egész folyamat a nyers szerkezet elkészítésével kezdődik. Ezt a nyers szerkezetet mindenfajta díszítés nélkül összeszerelik és beszabályozzák. Ezt követi a percismétlő szerkezet összeszerelése, amelyet szintén finomhangolnak, majd mind az alap- mind, a percismétlő szerkezetet újra alkotóelemeire szedik szét, hogy nekiláthassanak a tényleges munkának, a csontvázasításnak.

Az első lépésben, minta alapján az apró furatokat készítik el, majd szikraforgácsolással (magyar mérnökök fejlesztésének köszönhetően terjedt el ez az eljárás a gépiparban, addig csak a hadiiparban érte meg alkalmazni) távolítják el az egyes alkatrészek feleslegesnek ítélt részeit. Két érv szól az eljárás mellett: egyrészt elkerülhető, hogy az adott elem egésze felhevüljön és deformálódjon, másrészt az eltávolított részek élei sorjamentesek, így nincs szükség további megmunkálásra.

Ezután kezdődhet a művészi, igazán óraipari munka, amely során a mesteremberek minden szemmel látható felületet díszítenek. Szisztematikusan minden egyes megmunkált alkatrészt odaadó munkával tesznek tetszetőssé – mindezt kézzel természetesen. Csontvázasított óráról lévén szó az adott darab mindkét oldalával foglalkozni kell, hiszen elölről és hátulról is látható lesz. A csontvázasítást olyan szintre emelték, hogy még a rugóház is „áldozatul esett”. Az utolsó előtti lépésben gyémánthegyű szerszámokkal javítják az esetleges hibákat, illetve alakítják ki a kövek helyét. Legvégül már csak a „színezés” van hátra, amely során az egyes alkotóelemeket a tok anyagának színéhez igazítják. Ha ez azt jelenti, hogy vörösarannyal kell bevonni az alkatrészeket, akkor természetesen ennek sincs akadálya. Mellesleg a Vacheron Constantin szerint (hogyhogy nem) pont a vörösarany változatnak van a legszebb, legmelegebb hangja.

Az "áldozatul" esett rugóház

Bár ez az utolsó fogás öncélúnak tűnhet, van egy kellemes hozadéka is: az arannyal bevont alkatrészek jobban ellenállnak az időnek, hiszen ahhoz, hogy rozsdásodjanak, előbb az aranybevonatnak kell lekopnia. A kész elemeket a végleges összeszerelés előtt még egyszer pontosan megmérik, és ha szükséges javítják, vagy cserélik a nem megfelelő méretűeket.

700 óra munka

Az órákat mélyebb, a perceket magasabb hanggal jelző Vacheron Constantin percismétlő csontvázasított változatának elkészítésébe így nem kevesebb, mint 700 munkaórát fektettek. Cserébe megfelelő ápolás mellett generációk lelhetik benne örömüket.
 

• Itt kaphatóak Vacheron Constantin órák
   
• Vacheron Constantin órák magyar nyelvű honlapja

A márka alapítójának (Sotirio Bulgari) neve nyomán elnevezett Bulgari Sotirio kollekció egy újabb remek darabbal bővült. A Sotirio Bulgari Date Retrograde órában kifinomult precizitással egyesül a hagyományos és modern stílusvilág, melynek eredménye egy ízléses és előkelő karóra. Az új modellt az automata B 89 kaliber működteti, melyet kiegészít az óramanufaktúra saját fejlesztésű és készítésű 150º-os íven mozgó retrográd dátum funkciója.
 

A retrográd naptármodul kialakítása és az alapszerkezettel való összeházasítása tizenöt, kifejezetten az ilyen munkák elvégzésére szakosodott mesterember munkájára volt szükség, akik minden egyes darabnál összesen 165 különböző, kézzel végzett munkaműveletet végeznek el. A 21 köves szerkezet 28.800 féllengés számú és 42 órás járástartalékkal bír. Az órát tizenegy különböző eljárással díszítették, a genfi csíkozású rotortól kezdve egészen a legkisebb alkatrészekig, a polírozott csavarfejekig. A legszigorúbb műszaki előírások alapján megalkotott szerkezetet az esztétikai tökéletesség és megbízhatóság jellemzi.

Az elegáns Sotirio Bulgari Retrograde Date tokja 42 mm átmérőjű, 18 karátos vörösaranyból, illetve rozsdamentes acélból készül. A koronát Sotirio Bulgari monogramja ékesíti, a számlapot pedig domború, tükröződésmentesített zafírüveg fedi. A zafírüvegbetétes hátlapnak köszönhetően a mesteri munkával megszépített szerkezetben is gyönyörködhetünk. A fekete vagy ezüst számlap kifinomultságát a római számok és a fazettás indexek, továbbá a csontvázasított óra-, és percmutatók hangsúlyozzák. A retrográd naptár skáláját 6 óránál találjuk. A Bulgari újdonságát a névhez méltóan alligátorbőr szíjjal kínálják, amelyet egy 18 karátos vörösarany vagy rozsdamentes acélból készült tüskezár segítségével csatolhatunk csuklónkra.
 

Az Ulysse Nardin újdonsága egy olyan asztali óra, melyben a központi szerepet a földgömb kapta. Az óra különlegessége, hogy a Föld bármelyik pontjához viszonyítva mindig pontosan mutatja a Nap, a Hold és egyes csillagok helyzetét. Magát a földet egy átlátszó statikus üveggömb szimbolizálja, amelyen természetesen a kontinenseket és az óceánokat is feltüntették. Az univerzumot (ahogy az a Földről látható) megformáló belső üveggömb a csillagászati napnak (23 óra, 56 perc, 4 másodperc) megfelelően fordul egyet, és megtalálhatóak rajta a zodiákus jegyek, a hónapok és a főbb csillagok.
 

Egy központból mozgatott kar végén találjuk a Napot, ami értelemszerűen 24 óránként fordul egyet, jelezve, hogy a Föld éppen mely részét világítja meg. A Hold karja 24 óra 52 perc és 42 másodperc alatt jár körbe, amelyből ugyancsak az égitest Földről megifgyelhető aktuális helyzetére következtethetünk. A kékfejű kar a belső gömbbel mozog majdnem szinkronban, mindössze 18.613 évenként tesz meg egy fordulattal többet a kar, mint a belső gömb. A Nap és a Hold karokkal együtt a kékfejű kar a Nap- és Holdfogyatkozásokat is mutatja.

A Planet Earth kulcsos felhúzó szerkezetének járástartaléka 30 nap. Amennyiben az órát álló állapotból kellene újraindítani, egy nyomógomb segítségével újra beállíthatjuk a csillagászati értékeket. A mahagóniból készült ház előlapján találjuk az órát, ami órákat és perceket mutat. Az Ulysse Nardin újdonsága egy páratlan időmérő szerkezet, mely a manufaktúra kreativitását dicséri. A Planet Earth mindössze 99 példányban készült.

A brit Alfred Dunhill márka felkérésére a Jaeger-LeCoultre túlzás nélkül öröknek tekinthető Atmos óráját - külsejében a megrendelő igényeihez igazítva - 28 példányban készítette el. Ha valami igazán közel áll a perpetuum mobiléhez, akkor az az Atmos, hiszen energiáját a hőingadozásokból nyeri, így tényleg az örökkévalóságig is eljárhat. Nem véletlenül lett ez az asztali óra Svájc hivatalos állami ajándéka.

A Dunhill Atmos-t – ellentétben a Jaeger-LeCoultre Atmos-szal – csak szemből fedi üveg, az oldalakat fekete lakozott fémház takarja. A hátteret füstölt és art deco díszítésű festett üveg szolgáltatja, amelyek a Dunhill 1930-as években közkedvelt öngyújtóit és cigaretta tartóit hivatottak emlékezetünkbe idézni. A talpat szemből fekete rájabőrrel vonták be, amelyet csak középen tör meg a márka nevét hirdető plakett.

Természetesen nem csak a külsőre fordítottak rendkívüli figyelmet, erről azonban már a Jaeger-LeCoultre gondoskodott. A regulátor Atmos-ból, amely a hónapokat és a holdfázist is mutatja, csupán ötven példányt készített a manufaktúra, így ez az újabb, Alfred Dunhill neve alatt megalkotott 28 darab is nagyon kapós lesz. A várható siker egyértelműen az exkluzív szerkezetnek, a Jaeger-LeCoultre 582 kalibernek köszönhető. A billegő, amely tulajdonképpen egy torziós inga, hihetetlenül alacsony frekvenciájú, percenként mindössze két féllengést végez. (Csak emlékeztetőül: a legtöbb karórában ez az érték 28800.) Többek között ennek, illetve az alacsony fogszámú kerékműnek és a tökéletesen kiegyensúlyozott mutatóknak köszönhetően az Atmos energiaigénye megközelítőleg 250-szer kisebb, mint egy karóráé. Ezt az energiaigényt bőven kielégíti a rugó felhúzásáért felelős légdob, amelyet az óra hátulján találunk. A hermetikusan lezárt dobot etilkloriddal töltötték föl, ennek tágulása és szűkülése is energiával látja el a rugót. A szerkezet annyira érzékeny, hogy klimatizált helyiségekben is gond nélkül működik, hiszen egyfoknyi hőmérsékletváltozás 48 órára szolgáltat elegendő energiát. A megbízható működéshez azonban pontosan vízszintbe kell helyezni. A dob által biztosított konstans energiaellátásnak köszönhetően az Atmos rendkívül pontos. Folyamatos üzemelés esetén a holdfázis például 3821 évente téved egy napot. Aligha fér kétség ahhoz, hogy ezt az órát generációk szolgálatára készítik, és garantáltan megbízhatóan végzi majd munkáját szépunokánknál is.
 

• Itt kaphatóak Jaeger-LeCoultre órák
   
• Jaeger-LeCoultre órák magyar nyelvű honlapja

A regulátor elrendezést a karórákra átültető müncheni Chronoswiss Chronoscope modelljének egy továbbgondolt változata a Chronoscope CM. Az egynyomógombos kronográf nevében a CM a „Compteur Minutes” rövidítése, jelezvén, hogy az eredeti Chronoscope-hoz képest a CM perceket is tud mérni. Erre az órát a mind műszaki, mind kezelhetőségi, mind pedig esztétikai szempontból legegyszerűbb megoldással, egy skálázott lünetta felültetésével tették képessé.

Természetesen manapság nem számít különlegességnek, ha egy kronográf perceket is tud méni, még akkor sem, ha egynyomógombos változatról beszélünk. A kihívást egyrészt az újító gondolat megfogalmazása, illetve a harmonikus összkép megőrzése jelentette. Ugyan a számlapon van elegendő hely, ám egy percösszegző elhelyezése ebből a szempontból aligha tekinthető eredeti gondolatnak, arról nem is beszélve, hogy a klasszikus regulátor elrendezés letisztultságát ugyancsak felborította volna; a Chronoswiss-nél pedig mégiscsak szívhez közelállónak nevezhetjük a regulátorokat.

 Ezért jelentett a lünetta alkalmazása igazán rafinált megoldást: elég a lünetta gyémánt markerét a percmutató hegyéhez igazítani, és máris maximálisan 60 perc hosszúságú időtartamot mérhetünk. Ha másodperc pontosságú mérést szeretnénk, természetesen ne felejtsük el a koronába épített nyomógomb megnyomásával elindítani a kronográfot is. A lünetta használata további előnyökkel is jár: egyrészt a percösszegzőkhöz képest a Chronoscope CM esetében összehasonlíthatatlanul könnyebb leolvasni a mért perceket, másrészt a két irányba forgatható lünetta révén nem csak az eltelt időt, hanem a hátralévőt is mérni tudjuk. A visszaszámlálás használatához ugyan egy kicsit számolni kell, de kivonásnál és összeadásnál komolyabb műveletekre nincs szükség. A leolvasást a rendkívül hosszú percmutató segíti, amelyet ha alaposabban szemügyre veszünk, két heggyel láttak el. Az egyik hegy a percek mutatásáért felelős, azon nyúl tovább, jóformán egészen a számlap pereméig a második hegy.

A 26 mm x 6,69 mm Chronoswiss C.125 kalibert természetesen áldozatos munkával nemesítették. A golyócsapágyas, arannyal bevont és csontvázasított rotort, illetve a hidakat genfi csíkozással díszítették. Többek között a csavarok fejét, illetve a billegőt kézzel polírozták. A kecses mutatókat úgy kékítették, hogy az a bizonyos „lie de vin” - a kékszínben egy enyhe pirosas árnyalat - is megtalálható legyen rajtuk, ezzel tisztelegve az első kronográfok emléke előtt. A nem kevesebb, mint 22 részből összeállított arany vagy rozsdamentes acél tok a Chronoswiss tokokra oly jellemző kifinomult vonalakat követi, a lünetta pedig e formát teszi még egyedivé.
 

• Itt kaphatóak Chronoswiss órák

Egyre jobban elterjed az órakészítés világában a kerámia alkalmazása. Leggyakrabban a lünettát, a kronográf nyomógombjait, illetve az óra tokját szokták ebből az anyagból készíteni, ami karcállóbb, mint az acél, az arany vagy éppen a titán. Számos márka alkalmazza már a kerámiát órái készítésénél, az IWC-nél nagyobb figyelmet 2006-ban, a Pilot’s Watch Double Chronograph készítése során szenteltek a cirkónium-oxidnak. Ebből formálták meg az óra tokját.
 

Ezt követően, 2007-ben már a Pilot’s Watch Double Chronograph Edition Top Gun tokja is fekete, high-tech kerámiából készült, az Ingenieur Automatic 44mm lünettája pedig szintén fekete kerámiából. 2008-ban aztán a Pilot’s Watch Chrono-Automatic Edition Top Gun is beállt a kerámiatokkal rendelkező órák sorába. A 2006-os debütálást követően a márka állítása szerint ők az első óramanufaktúra, amelyik használja ezt az exkluzív, ugyanakkor robusztus anyagot, a Double Chronograph pedig már a harmadik IWC modell, stílusos high-tech anyagból megalkotva. Sokaknak felmerülhet itt a kérdés, hogy valójában nem a Rado volt-e az a márka, ami az elsők között alkalmazta a kerámiát. Az IWC állítása szerint az öröknaptárral ellátott 1986-os Da Vinci modell volt az első, melynek fekete tokja cirkónium-oxidból készült. Ugyanakkor a Rado 1986-ben még csak az Integral kollekció szíját készítette kerámiából, a tokot csak pár évvel később, 1990-ben a Ceramica modellnél.

Az első high-tech kerámiából készült tok a fekete Da Vinci modellt díszíti, a második óra pedig, amelynél ezt az anyagot használták, a Pilot’s Watch kollekció egyik automata kronográfja volt. A 2006-ban megjelentetett Pilot’s Watch Double Chronograph lett ezáltal a harmadik, kerámiatokkal rendelkező IWC óra. Az 1980-as évek közepéig a kerámiát főként gépjárművek és számítógépek alkatrészeinél, illetve sebészeti eszközök gyártásánál alkalmazták kedvező tulajdonságai miatt, manapság azonban már fontos szerepet játszik az órakészítés világában is. A kerámiatok készítése igen összetett folyamat, melynek köszönhetően ára az aranyéval vetekszik.

 A tiszta, majdnem fehér kerámiaport színezés után formákba öntve, 1500 és 2000 Celsius fok között égetik, melynek eredménye az rendkívül kemény cirkónium-oxid. Az égetés során a parányi porszemekből nagy sűrűségű és szilárd halmazállapotú anyag keletkezik. Ezt követően egy komplex hűtési procedúra következik, melynek kulcsfontosságú szerepe van a finom, rácsos szerkezetű anyag szerkezetének megőrzésében. Magát az óratokot gyémánt végű eszközökkel igazítják a kívánt formára. A high-tech kerámia sav- és ütésálló, könnyű és a titánhoz hasonlóan hypoallergén.

• Itt kaphatóak IWC órák

Akik először pillantják meg az MB&F Horological Machine No3 névre keresztelt karórát, azoknak tekintete szinte biztosan hosszabb ideig fog rajta időzni. Vagy azért, hogy kíváncsiságukat kielégítsék, vagy azért, mert a döbbenettől még a tekintetüket sem tudják mozdítani. És valóban, ez az időmérő gépezet sok szempontból ugyancsak távol áll az órakészítés hagyományos formavilágától. Sőt, a kijelzett funkciók formabontó megjelenítése révén kihívás elé állítja az ezek feldolgozásáért felelős érzékszerveinket is.

Ha azt vesszük szemügyre, amit számlapnak vélünk, akkor meglepve tapasztaljuk, hogy ott a szerkezet rotorját és a dátumgyűrűt találjuk, az időt a két félkúpról olvashatjuk le. A Starcruiser és a Sidewinder névre hallgató modellek csupán a kúpok elhelyezésében különböznek: míg az előbbinél a karral párhuzamosan állnak, addig az utóbbinál merőlegesen. A két kúp külön-külön mutatja az órákat és a perceket, az óráé ráadásul a napszakot is kijelzi. A meglehetősen nagy méretű dátumgyűrű a hagyományos értelemben vett számlapon kapott helyet, és teljesen körülöleli a szerkezetet. Ezt az órába szó szerint fordítva építették be, így természetesen különös figyelmet kellett fordítani a rotor formájára és kidolgozottságára. A tokot megfordítva, az üvegbetétes hátlap fedi fel a szerkezet titkát: a szerkezet nyomatékát két, nagy kerámiacsapágyas fogaskerék továbbítja a két kúphoz és a dátumgyűrűhöz.

Természetesen joggal merül föl a kérdés, hogy kik azok, akik ilyen formabontó ötletekkel hozakodnak elő. Az MB&F egy olyan művészi és mikro-mechanikai műhely, ahol független órakészítők évről évre összejönnek, hogy radikális, formabontó időmérőket tervezzenek. A műhelyből kikerülő merész darabok sok szempontból tiszteletben tartják az órakészítés hagyományait, így a szerkezet hídjain a hagyományos díszítéseket találjuk, ugyanakkor az alkotók nem hagyják, hogy ezek a hagyományok megkössék a kezüket, és így bátran nyúlnak új technológiákhoz és forradalmi formákhoz.

Ez alól a Horological Machine No3 sem kivétel, amelyet részben azért is alkottak, hogy a mesterien díszített szerkezet egészét működés közben is láthassuk. A finoman megmunkált hidak, a billegő, a kerékmű és a csatabárdra emlékeztető rotor mind a szemünk elé tárul, egyszerre mutatva meg az órakészítésben rejlő műszaki és művészeti szépséget. A két dimenzió fogságából kitörő kúpok felelősek az idő kijelzéséért. A dátumgyűrű átmérője meghaladja a szerkezetét, így a leolvashatóságra aligha lehet panasz. A tokba gravírozott háromszög segít a dátum megállapításában.

A dátumgyűrűn belül a 22 karátos tiszta aranyból készített rotor végzi munkáját. A kéz mozgatása révén nyert energiát általában egy olyan rotor közvetíti, amelynek tengelyét nem a rotor súlypontjába helyezték. A Horological Machine No3 esetében azonban úgy tűnik, hogy egy szimmetrikus elrendezésű rotorral van dolgunk, amelynek tengelye látszatra a súlypontban is van, így feltételezhető, hogy ez rotor bizony nem fogja kellő hatékonysággal felhúzni a rugóházat. A látszat azonban csal, mivel a rotor egyik végét rendkívül vékonyra alakították ki, ezzel csökkentve tömegét és tolva el a súlypontot a geometriai középpontból. Mivel a rotor, azaz a szerkezet hátulja a számlap felöli oldalra került, így a nyomatékot a hátlap felöl újra a számlap oldalára kellett közvetíteni. Hagyományos, kövekbe ágyazott kerékmű egyrészt jelentősen növelte volna a súrlódásból fakadó veszteséget, másrészt a szükséges hidak miatt méretében és tömegben is növelte volna a szerkezetet, így az órát is. A megoldást két, meglehetősen nagy, 15 mm átmérőjű kerámiacsapágyas kerék alkalmazása jelentette, amely minimálisra csökkentette a kerekek számát, a csapágy merevségének és rendkívül precíz gyártásának köszönhetően nem igényel hidat.

Visszatérvén a számlap felöli oldalra, a nagy dátumgyűrű állításánál is kihívásokkal kellett szembenézni a Horological Machine No3 készítőinek. A szokatlanul nagy, 2,5 mm magas számok, és az egyes számjegyek közötti távolság jelentős mértékben könnyíti meg a leolvashatóságot, ennek azonban ára is van; a koronát, mint a dátum állítására szolgáló kezelőszervet műszaki megfontolásokból elvetették, helyette egy nyomógomb használata mellett tették le a voksot. Ugyanakkor egy nyomógomb használatakor annak tengelye mindössze egy milliméteres utat tesz meg. Ahhoz azonban, hogy a dátumgyűrűt az egyik napról a következőre lehessen állítani négymilliméteres útra volt szükség. Ehhez egy külön szerkezetet kellet tervezni, amely a nyomógomb tengelyének útját négyszeresére növeli.

Hasonlóan dátumgyűrűhöz, a kúp alakú zafír elkészítése sem bizonyult egyszerűnek. Sokan egyenesen lehetetlennek tartották, hogy ilyen forma mellett egyáltalán lehetséges-e a leolvashatósághoz szükséges átláthatóságot elérni, még ha a formát ki is tudják alakítani. Mint láthatjuk, az eredmény magáért beszél - mindössze kellő kitartásra volt szükség. A kúp eredetileg áttetsző belső oldalát addig csiszolták, amíg teljesen átlátszó nem lett.

A vörösaranyból vagy fehéraranyból készült óra egy igazán különleges darab, érthető, hogy különleges alkalmakhoz való viselésre alkották. Az órai méretei (47x50 mm) miatt nagyobb csuklókon azonban hétköznap is megállja helyét.

A Vallée de Joux-ban lévő manufaktúránál mindig kiemelt figyelmet szenteltek a különböző díszítő eljárásoknak, mint például a zománcozásnak, a gravírozásnak és a drágakövek használatának. Az igen nagy tapasztalatot és részletes szaktudást követelő eljárások alkalmazása az egyik fő jellemzője a Jaeger-LeCoultre óráinak, így a manufaktúra egyike azon keveseknek, amelyek karóráik készítésénél a hagyományos és kifinomult díszítési technikákat helyezik előtérbe. Remekül példázza ezt az idén a Master Minute Repeater és a Master Grand Tourbillon kollekciók részeiként bemutatott két új sorozat, amelyekben a két legismertebb zománcozó eljárás (grand feu és champlevé) segítségével mutatják be a manufaktúra művészei felkészültségüket.
 

A Master Minute Repeater sorozat számlapja az ékes bizonyítéka annak, hogy az óramanufaktúra mesteremberei valóban élen járnak a zománcozó technológiák alkalmazásában. A számlap négy változatban készült, amelyek külön-külön egy-egy Vénuszt ábrázoló festmény miniatürizált mását ábrázolják - olyan híres alkotásokat, mint Botticelli Vénusz születését, Tiziano Urbinói Vénuszát, Velázquez Vénusz tükörrel képét illetve Ingres Venus Anadyomène festményét. A Master Minute Repeater Venus sorozat esetében nem csak a gyönyörű számlappal akarnak mély benyomást gyakorolni, hanem az azon jelzett indikációkkal is. Az órákon és perceken felül további két diszkrét, ám mégis könnyen leolvasható indikációt találunk: négy óránál helyezték el a két rugóház forgatónyomatékának mutatóját, nyolc óránál pedig a járástartalékét. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, amit nem láthatunk, csak hallhatunk, hiszen az órába a Jaeger-LeCoultre percismétlős szerkezetét építették.

A manufaktúra saját maga által kidolgozott zománcozó eljárásának köszönhetően az óra számlapjának festménye szinte teljes részletességgel tárja elénk a Vénuszok szépségét, amelyet maga a "kép" mélységérzete is kiemel. Ezt a hatást egymásra épülő zománcrétegek alkalmazásával érték el. Egy-egy miniatűr festmény elkészítése igen hosszú folyamat, melynek első lépéseként a számlapot egy áttetsző réteggel vonják be. Ez a kiválasztott festmény fényes háttereként fog szolgálni. Erre az alapra különböző fémoxidok kerülnek, amelyek gazdag színvilág alapjait biztosítják. Az egyes árnyalatokat egy lúdtoll vagy egy vékony ecset segítségével viszik fel, ezt követően pedig magas hőfokon többszöri égetés következik. Ez utóbbit addig ismétlik, amíg a kívánt színárnyalatot el nem érik. Nagy precizitást igénylő eljárás ez, hiszen nem ritkán tizedmilliméteres pontossággal kell dolgozni, s mindezt kizárólag kézi munkával. A miniatűr zománcfestés a legritkább és egyben a legdrágább a díszítő művészetek körében, komoly összpontosító képességet, határtalan türelmet, aprólékosságot és kézügyességet igényel. Akár 80-150 órába is telhet egy egyszerűbb zománcfestésű számlap elkészítése.

A zománcozás történelmi gyökerei a 15. századig nyúlnak vissza, virágkora pedig a nagy földrajzi felfedezések idejére tehető, amikor a spanyol és portugál hajósok addig ismeretlen területekre bukkantak. A Jaeger-LeCoultre a három Master Grand Tourbillon modellel, amelyek a beszédes Continents névre hallgatnak, a nagy felfedezések korának kíván emléket állítani, és természetesen az alkalmat kihasználva saját művészi képességeit is megcsillogtatja. Itt már a champlevé eljárást alkalmazzák, amely szó szerint "kiemelt mezőt" jelent. A számlapon elhelyezett földrészek mindegyike aprólékos gravírozással készült, az óceánokat hullámos mintázat különíti el a földrészektől. A zománcozásnak köszönhető a gyönyörű színárnyalatok csak még jobban kiemelik ezt a hatást. A lünettára gravírozták a motívum középpontjának földrajzi koordinátáit, mely egyben a mutatók tengelye is.

A zománcozásnak köszönhetően láthatóak az országhatárok, valamint a földrészek körvonalai. A Master Grand Tourbillon modelleket három különböző számlappal készítik: az egyik Ázsiát és Ausztráliát, a másik a két amerikai kontinenst, míg a harmadik Európát, Afrikát és a Közel-Kelet ábrázolja. Jellegéből fakadóan a Master Grand Tourbillon mindig is exkluzív modellnek fog számítani, mindhárom változat limitált példányszámban készül: 20 darab platinából, 20 darab vörösaranyból és 20 darab sárgaaranyból. A tourbillont hat óránál találjuk, modelltől függően a szárazföld szívében vagy éppen a tengerben.

• Itt kaphatóak Jaeger-LeCoultre órák
   
• Jaeger-LeCoultre órák magyar nyelvű honlapja

2009-ben a Baume&Mercier négy új, teljes egészében acélból készült órát mutatott be, melyek mind a híres Classima Executives kollekciót gazdagítják. A kiegyensúlyozottságot és eleganciát magukban hordozó modellek mindegyikében visszaköszön az órakészítés hagyománya és az időtlen értékek. A kerek tokkal készített új Classima Executives órák 39 illetve 42 mm-es tokkal és ötsoros, polírozott illetve szatinált elemekből álló fémszíjjal kerülnek a kirakatokba. Ez utóbbi jelentős újdonságnak számít a kollekcióban, hiszen a korábbi modelleket kizárólag alligátorbőr szíjjal forgalmazták.
 

Az órák számlapjai gilosáltak, a kékített mutatók pedig még elegánsabbá teszik az amúgy is kifinomult vonalvezetésű órát. A Classima Executives kollekció négy új modelljén is a kollekciónál már klasszikusnak számító római számok és óraindexek kaptak helyet. Az egyik óra számlapja 12 óránál nyitott, melyen keresztül láthatóvá válik a billegő. A többi három óra három órájánál dátumablakot is találunk. A részben nyitott hátlapon keresztül betekintést nyerhetünk az óra szerkezetének működésébe, és láthatjuk a díszített alkatrészeket is. Az új Baume & Mercier Classima Executives kollekció modelljei  rozsdamentes acélból készült órái a legapróbb részletekig is követik a jelen órakészítéssel szemben támasztott elvárásait. A márka logójának számító görög betűt a koronán, illetve 12 óránál is elhelyezték.

• Itt kaphatóak Baume et Mercier órák
   

Az egymutatós óráival éppen egy évtizeddel ezelőtt megjelent, és ezekkel a modellekkel irányzatot teremtő MeisterSinger az idén Bázelben a regulátor Singolator mellett, a Granmatikot mutatta be. Míg az előbbi a hagyományos regulátor elrendezés megújításával tűnik ki, addig az utóbbi elsősorban méretével. Egy meglehetősen nagy, 52 mm átmérőjű modellről beszélünk.

A Granmatik nem csupán egy egyedüli modellt takar, hanem egy egész kollekció hallgat erre a névre. Ugyanúgy megtaláljuk benne a szinte a MeisterSinger védjegyének számító egymutatós modellt, mint a hárommutatósat dátumablakkal. A polírozott tokok mindegyik modellnél rozsdamentes acélból készülnek, a formája a klasszikus MeisterSinger modellek arányosan felnagyított változata. Egy apró különbség azonban megfigyelhető: a kisebb átmérőjű modellekhez képest a Granmatik lünettája hangsúlyosabb. A zafírüveg alatt szintén a klasszikus MeisterSinger számlapot találjuk, a cégtől megszokott árnyalatokban, fehérben, feketében és elefántcsont színben. A bevált kereteken belül azonban futotta egy kis újításra is: a litográfia - ha csak kis mértékben is - de eltér az elmúlt évtizedben megszokott már-már bauhaus stílusú puritánságtól, és egy kicsit indázóbb, kerekebb lett. A mutatót, illetve a hárommutatós változat esetében a mutatókat és a dátumot a hagyományos helyen lévő csavarzáras koronával állíthatjuk. Ez utóbbinak is köszönhető, hogy a Granmatik 100 méteres mélységig nyomásálló.

A hátlap szintén rozsdamentes acélból készült, üvegbetétet nem találunk benne. Ezt magyarázhatnánk a vízállóság által támasztott követelménnyel is, azonban a valódi ok sokkal inkább esztétikai szempontokra vezethető vissza. A Granmatikot ugyanis az ETA automatikus felhúzású 2824-2 kalibere kelti életre. Ezt a szerkezetet sokkal kisebb méretű órákba is beépítik, így világos, hogy a Granmatik hatalmas tokját ez nem tudja kitölteni, hiszen még egy Unitas 6497 szerkezetnek is tágas lenne.

Az óra méretéhez igazodik természetesen a szíj szélessége is. A maga 24 mm szélességével a világos varratú fekete és barna bőrszíjak elég teret biztosítanak azok számára is, akik esetleg az órával járó sima felületű szíjat másra szeretnék cserélni. A szíj 22 mm-es végén a MeisterSinger logójával díszített tüskezár felel azért, hogy ez a tekintélyes óra biztosan üljön csuklónkon.
 

• Itt kaphatóak MeisterSinger órák
   
• MeisterSinger órák magyar nyelvű honlapja

A tavalyi Baselworld egyik tündöklő csillaga volt, ám akkor még csak tanulmányként dobogtatta meg a sportkronográfok rajongóinak szívét. Idén tavasztól azonban bárki szert tehet az időközben számos elismeréssel és díjjal kitüntetett TAG Heuer Grand Carrera Calibre 36 RS Caliper Chronograph-ra, a világ első olyan kronográfjára, amely tizedmásodperces pontossággal mér, és azt ténylegesen le is lehet olvasni.

Ellentétben a tavaly bemutatott tanulmány Calibre 36 RS Caliper Chronograph-fal, amely akkor csak rozsdamentes acélból készült tokba zárva mutatta meg tudását, idén már titán külsővel is kérhető, amely a titán-karbid bevonat révén és a sportórák körében egyre szélesebb teret nyerő irányzatnak megfelelően teljes egészében fekete. Sportórákhoz híven - főleg olyanoknál, amelyet a motorsport ihletett meg - a tok vonalvezetésénél úgy tűnik, hogy ha csak egy gondolat erejéig is, de figyeltek a Cw együtthatóra is. Ezen egyébként nagyon nem kell csodálkozni annak tudatában, hogy a tok megformálásánál együttműködtek a japán Ken Okuyamával, akinek keze alól olyan "jelentéktelen" munkák kerültek ki, mint például a Ferrari Enzo külseje. Az "áramvonalasított" tervezésre talán a legjobb példa a lekerekített fülek és a a 43 mm átmérőjű tok vonalát hűen követő kronográf nyomógombok.

A mindkét oldalán tükröződésmentesített domború zafírüveg alatt találjuk a számlapot, amely szintén teljes egészében a technikai sportok jegyében született. A kronográf hat és három óránál lévő összegzőit a Grand Carrera kollekcióra jellemző módon nem hagyományos mutatók segítségével olvashatjuk le - ilyeneket hiába is keresünk - ebben a forgó korongokon lévő skála és egy-egy piros marker segít. A számlapon a korongok hídjának hangsúlyos szerep jut. Külön figyelmet szenteltek annak, hogy az óra műszaki jellegét erősítő híd megjelenése egyben esztétikus is legyen. A megoldást a bevált genfi csíkozás jelentette, és ugyanezt a díszítést találjuk a három óránál lévő percösszegzőt kiemelő acélperemnél is. A kilenc óránál elhelyezett kismásodperc sem a hagyományos módon mutatja a másodperceket, ugyanis a mutató lineáris skálán jár. Egyelőre meglehetősen kevés azon órakészítők száma, amelyek a másodpercek múlását ily módon képesek megjeleníteni. A Calibre 36 RS Caliper Chronograph ráadásként tartogatja azon képességét, hogy a tizedmásodperc pontosságú kronográfját ténylegesen le is lehet olvasni. Erre szolgál a számlap peremén lévő gyűrű, amelyet a tíz óránál elhelyezett nagyméretű koronával tudunk mozgatni. Használata meglehetősen egyszerű: a mérés megállítását követően a kronográf központi másodpercmutatójához illesztjük a gyűrű piros markerrel jelzett részét, majd a nullától nulláig terjedő skálán megkeressük azt az értéket, amely tökéletesen illeszkedik a legközelebbi percindexhez. Ezzel pedig meg is kaptuk a tizedmásodperc értékét. Ezek után már szinte kár is megemlíteni, hogy az óra mindezeken túl a dátumot is kijelzi négy és öt óra között, illetve a lünettát tachiméter skálával is ellátták.

Az ilyen teljesítményhez természetesen nem egy akármilyen szerkezet szükségeltetik, ugyanakkor a TAG Heuernek csak részben kellett úttörőmunkát végeznie. Ugyan valóban egy saját fejlesztésű kaliberről van szó, az alapokat azonban a Zenith legendássá vált El Primero automata kronográf szerkezete szolgáltatta. Az RS 36 kaliber oszlopkerekes, ahogy ez egy ilyen "kaliberű" órától el is várható. E szerkezet féllengéseinek száma is nagy elődjéhez hasonlóan óránként 36000, azaz 5 Hz. Akik a szerkezet rejtelmeit szeretnék megfejteni, azoknak kapóra jöhet a hátlap zafírüvegbetétes hátlapja, így működés közben egy-egy megoldásra akár fény is derülhet.

A tok anyagától függően az órát fémszíjjal vagy kaucsukszíjjal szállítják. A fekete titán tokhoz jár a kaucsuk, míg a rozsdamentes acélhoz a háromsoros, eltérő módon felületkezelt fémszíj. Mindkét szíjváltozat végén nyomógombos zsanérzárat találunk, természetesen színben és anyagban a tokhoz igazítva.

• Itt kaphatóak TAG Heuer órák
   
• TAG Heuer órák magyar nyelvű honlapja

Az Oris jellegzetes és egyedi megjelenésű, 42.7 mm átmérőjű tokkal készített BC4 Flight Timer órája nyerte meg a Red Dot Design Award 2009 díjat a Product Design kategóriában. Napjainkban ez a legjelentősebb és legelismertebb nemzetközi formatervezési díj, amit a legkülönbözőbb termékeknek ítélnek oda. Becses elismerés ez egy automata szerkezetű órának is, így az Oris BC4 Flight Timernek is, melynek részletei is a repülésre emlékeztetik viselőjét.

Az Oris rozsdamentes acélból készült órája 49 jelölt közül hódította el a kategória első helyét. A nemzetközi zsűri számos szempontot vesz figyelembe a díj odaítélése során, többek között az ötletes megoldásokat, a funkcionalitást, a minőséget és az élettartam is sokat nyom a latba. A BC4 Flight Timer legfontosabb innovációja, hogy egyidejűleg három időzóna idejének megjelenítésére is képes. Az órát erre az Oris saját kalibere, az Oris 690-es teszi képessé, ami az ETA 2836-2 egy továbbfejlesztett változata. A 100 méterig vízálló díjnyertes Oris modellen három óránál találjuk a második időzóna kijelzésére szolgáló segédszámlapot, a két óránál elhelyezkedő jellegzetes függőleges korona pedig az üveg alatti lünettát forgatja, melynek segítségével egy harmadik időzóna is beállítható. Az óra egyedi tervezésű zsanérzára szintén hozzájárult ahhoz, hogy a zsűri az Oris BC4 Flight Timert látta a legjobbnak. Kétrészes, fekete számlapján központosított óra-, és percmutatókat találunk, a kismásodpercet pedig 9 óránál. Mindkét oldalát tükröződésmentesített domború zafír üveg borítja, kontrasztos varrattal díszített szíja pedig dél-amerikai marhabőrből készült. Mivel a repülésben a biztonság az első, a BC4 Flight Timert a Quick Lock koronavédő rendszerrel is felszerelték.
 

• Itt kaphatóak Oris órák
   
• Oris órák magyar nyelvű honlapja

A Jaeger-LeCoultre óramanufaktúra Master Compressor Diving Lady kollekciójának 2007-es megjelenése bizonyította, hogy egy karóra kifinomult esztétikai megjelenése nem zárja ki azt, hogy az óra erősebb igénybevételnek is ellenálljon. A sportos hölgyek egyik kedvence lehet a Jaeger-LeCoultre újdonsága, ami elegáns, fekete kerámia tokban hódít. A kollekcióban elsőként az új Master Compressor Diving Lady modell kapott fekete számlapot, ami azontúl, hogy könnyed leolvashatóságot biztosít, esztétikai szempontból is meghatározó. A számlap részletes kidolgozottságát a lünetta 16 darab gyémántja hangsúlyozza.

A forma és funkció közötti harmónia tükrözi a Jaeger-LeCoultre búvárkodáshoz fűződő alapelveit: a szépség iránti vonzalmat és az egyedülálló megbízhatóság biztosítását. A kerámia kapcsán már 2008-ban is hallatott magáról a Jaeger-LeCoultre, konkrétan a négyzetes Reverso Squadra World Chronograph Polo Fields, valamint a kerek tokkal készített AMVOX3 Tourbillon GMT modellekkel. Az óramanufaktúra élen járt és mai is élen jár női karórák tervezésében és fejlesztésében, így aligha meglepő, hogy a kerámia debütálásához a Master Compressor Diving sorozatot választotta, egyesítve a benne a esztétikai és a sportos jelleget. A kerámia szilárdságának köszönhetően a Jaeger-LeCoultre órái szinte minden igénybevételnek ellenállnak, ami a hétköznapi viselet során felmerül. Az új modell tokja a megszokott 38 mm helyett, 39 mm átmérőjű, vastagságát pedig 14.05 mm-ről, 13.27 mm-re csökkentették. Természetesen a kollekció többi darabja is inspirálta az új modellt, melynek élénk, fekete számlapján jól mutatnak a fehér indexek.

A könnyen leolvasható gilosált számlapon számos olyan funkciót, ami nem csak a felszín alatt, hanem a szárazföldön is viselője hasznára válik. A központi óra-, és percmutatók lumineszcens bevonatot kaptak. A Jaeger-LeCoultre stílusához híven két kiegészítő indikáció néz szembe egymással a számlapon: dátumablak 3 óránál, illetve egy 24 órás kijelző (akár második időzónának is használható) 9 óránál. A számlapon elhelyezett, a Master Compressor Diving Lady kollekció jellegzetes motívuma, a szélrózsa, a régi idők navigációs eszközét és a nagy tengeri felfedezések időszakát idézi emlékezetünkbe. A rozsdamentes acélból készült, egyirányba forgatható lünettát olyan szerkezettel látták el, ami megakadályozza annak véletlenszerű elfordulását. A hölgyek szeretik az óráikon tündöklő drágaköveket, így egyértelmű, hogy a Jaeger-LeCoultre újdonságának lünettáját csiszolt gyémántokkal ékesítették.

A többi professzionális búvárórához hasonlóan a Master Compressor Diving Lady Céramique is eleget tesz az NIHS (Swiss Watch Industry Norms) követelményrendszerének, mind a lumineszcens bevonatot, mind pedig a vízállóságot és az ütésállóságot illetően. Az óra vízállósága 100 méter, járástartaléka pedig 48 óra. Mutatóit 29 köves automata Jaeger-LeCoultre 971D kaliber vezényli, féllengéseinek száma 28.800 óránként. Az órához kaucsukkal bevont fém- vagy szaténszíj jár.
A Master Compressor Diving Lady Céramique modellel a sportos hölgyeknek sem kell lemondaniuk a kifinomult eleganciáról, hiszen az óra mindkét jelleget egyesíti magában.

• Itt kaphatóak Jaeger-LeCoultre órák
   
• Jaeger-LeCoultre órák magyar nyelvű honlapja

Meglehetősen nagy elvárásoknak kell megfelelnie az Omega legújabb búvárórájának, a Seamaster Ploprof 1200M-nek. (A Ploprof a francia Plongeur Professionelből, professzionális búvár(óra) alkotott mozaikszó.) Az óra ugyanis az 1970-ben bemutatott és azóta ugyancsak kedvelt és elismert órává érett Seamaster 600-nak lép az örökébe. Az első pillantásra azonnal lerí az óráról, hogy egyrészt egy búváróráról, másrészt egy Werkzeuguhrról, egy „célszerszámról” van szó - ha esetleg valakinek az óra neve nem lenne elég beszédes.

Az új Ploprof 1200M-be is az Omega 8500 kalibere koaxiális gátszerkezettel került, vízállósága pedig igazán ritkaságszámba megy a maga 1200 méterével. Az órát a kilenc óránál elhelyezett koronája és ugyancsak méretes koronavédője markánsan megkülönbözteti és beazonosíthatóvá teszi. A korona helyzete egyrészt kesztyűben is könnyen kezelhetővé teszi azt, másrészt nem zavarja a kézfej szabad mozgását, harmadrészt pedig véletlenül nem mozdítható meg.

Az idő és a dátum beállításához a csavarzáras koronát ki kell csavarni majd azt kihúzva a szükséges beállításokat elvégezhetjük. Természetesen előtte nem árt, ha nem feledkezünk meg a koronavédőről. A koaxiális gátszerkezetnek köszönhetően az óramutató állításával a percmutatóra semmilyen hatást nem gyakorolunk, így a különböző időzónákat játszi könnyedséggel állíthatjuk be.

Két óránál találjuk a Ploprof védjegyének is tekinthető alumínium nyomógombot. A lünettát csak akkor tudjuk mozgatni, ha ezt a narancssárga gombot benyomva tartjuk. A legtöbb búvárórától eltérően, amelyeknél a lünettát csak egy irányba lehet forgatni, a Ploprof e biztonsági megoldása révén megengedheti magának azt, hogy lünettáját mindkét irányba lehessen forgatni. Természetesen a gomb elengedésével a lünetta újra rögzül, és szinte kizárt, hogy merülés alatt elállítódjon. Az ilyen óráknál elengedhetetlen hélium szelepet négy óránál helyezték el. Rendeltetése, hogy az emelkedés alkalmával automatikusan kiegyenlítse a nyomáskülönbséget, így az óra (extrém esetben) nem fog csuklónkon szétrobbanni, illetve a szerkezetben sem keletkezik kár.

A Seamaster Ploprof 1200M matt tokja rozsdamenetes acélból készül, felülete mindenütt matt, kivéve az éleket, amelyeket políroztak. Ugyanezt a kettősséget figyelhetjük meg a koronán is, amelynek bordái polírozottak.
A fényes, lakkozott fekete számlap büszkén viseli a Ploprof logót. A polírozott indexeket mind ellátták superluminova bevonattal, ahogy az óra- és percmutatókat is. Ez utóbbit egyébként a lehető legnagyobbra méretezték és narancssárga peremet is kapott. A dátumablakot négy és öt óra között találjuk. A szinte puritán számlapot lapos, mindkét oldalán tükröződés mentesített zafírüveg fedi.

Az órát fonott fémszíjjal vagy narancssárga illetve fekete kaucsukszíjjal kerül forgalomba. A fémszíjhoz egyben a márka új zárja is jár, amellyel a fémszíjon azt 18 különböző helyzetben rögzíthetjük. Természetesen overallhosszabbítással is rendelkezik, így akár ruhán is viselhetjük. Az Omega Seamaster Ploprof 1200M-t találóan egy neoprénnel bevont dobozkában adják át jövendő viselőjének.

• Itt kaphatóak Omega órák
   

Tény, hogy nem mai darab, hiszen már vagy jó három éve kapható, de ez azt is jelenti, hogy érdemi tapasztalatokra alapozva lehet beszámolni az IWC ismert pilótaórájáról, a Grosse Fliegeruhrról (Big Pilotról). Az első, ami mindenkinek elsőre szembetűnik, az az óra puszta mérete: tekintélyes 46,2 mm átmérőjével és 15,8 mm vastagságával elsősorban a vastagabb csuklókon fog jól mutatni.

Második pillantásra szinte biztosan a nem csak markáns méretű, hanem formájú koronán akad meg a szemünk. A csiszolt gyémántra hasonlító koronára nem csupán öröm ránézni, hanem használni is. Csavarzárasról lévén szó külön meg kell említeni a menet finomságát: nyitáskor a korona a menet végére érve egész finoman válik el a menettől, más óráknál jellemző "ugrást" nem érezhetünk. A tervezők figyelmességét dicséri még az is, hogy a koronát teljesen visszacsavarva a korona fején lévő IWC logó mindig egyenesen áll. Egy ekkora korona láttán természetesen felmerül a kérdés, hogy az nem zavarja-e kézfejünk szabad mozgását. A válasz teljes mértékben attól függ, hogy hogyan hordjuk az Grosse Fliegeruhrt: ha egészen lent, közvetlenül a csukló csontján, akkor elképzelhető, hogy néhány kellemetlen élményben lesz részünk. Természetesen, ha egy kicsit föntebb viseljük, akkor aligha gyűlik meg a bajunk vele, sőt, igazán ezen a helyen érezhetjük, milyen kényelmes is viselni.

Maga a számlap - részben méretei miatt is - talán az egyik legkönnyebben leolvashatóak közé tartozik. Ezen nagyon nem is kell csodálkozni, hiszen ezen óráknál éppen a leolvashatóság az egyik legfontosabb követelmény. A fehér indexek a fekete számlapon értelemszerűen a nagy kontraszt hatást képeznek. A számlappal kapcsolatban talán csak annyit furcsállhatunk, hogy miért nem látták el az összes indexet superluminova bevonattal, miért csupán a negyedeknél lévőket? Szintén a tervezők figyelmességét dicséri, hogy a dátumablak hátterét a számlap színéhez igazították, igaz csak az egyik modellnél. A számlapot fedő üveget természetesen tükröződést megakadályozó bevonattal látták el, feladatát tökéletesen végzi.

A Grosse Fliegeruhrt kézbe véve a legelső benyomás a súlya. Erről elsősorban a szerkezetet körülvevő lágyvasgyűrű tehet, amely értelemszerűen a káros mágneses hatásoktól hivatott azt megvédeni. A tok felületeit rendkívül finoman dolgozták ki, a zömében matt részek közül csupán a polírozott lünetta különbözik.

A tok belsejébe tekintve az IWC 51111 kaliberét találjuk, ám hogy egyáltalán csak egy pillantást vethessünk rá, üvegbetét híján - ugye a mágneses védelem miatt - sajnos le kell vennünk a hátlapot. Mivel az 51111 meglehetősen nagy, így kitölti a tokban rendelkezésre álló helyet. A billegő az elterjedt 4 Hz helyett 3 Hz (21600 féllengés óránként) üzemel, járástartaléka - legalább is a számlap szerint - hét nap. Valójában az 51111 akár 8,5 napig is eljárna, viszont az utolsó napon az óra pontossága rendkívül romlana, ezért egy sajátfejlesztésű szerkezet segítségével az óra a hetedik napon megáll.

A szerkezet másik különlegessége a felhúzásért felelős Pellaton szerkezet, amely rendkívüli hatékonyságáról híres. Napi viselet mellett a három óránál lévő mutató, amely a járástartalékot jelzi ki, jóformán nem fog mozdulni, vagy legfeljebb a hatos és a hetes között fog ingázni. A teljesen felhúzotthoz közeli állandó állapot természetesen kihat a pontosságra is, azaz jelen esetben minél több energiát tárol a rugó, annál pontosabban jár az óra. Az IWC maga által megkövetelt nullától plusz hét másodpercig terjedő tartományban a Grosse Fliegeruhr általában napi egy-két másodpercet siet teljesen felhúzott állapotban, míg alacsony energia szintnél ez az érték akár hat másodpercig is kitolódhat.

A szíj és zsanérzár a márka nevéhez méltóan szintén kivételes minőségű darabok. A korábbi modellektől eltérően, amelyeknél borjúbőrből készítették a szíjat, itt most alligátorbőr használtak. A szíj vastagsága összhangban van az óra arányaival. A füleknél a 22 mm szélesség a zsanérzárhoz érve 18 mm-re zsugorodik. Egyes más, nagyméretű órák ismerői valószínűleg egy kicsit keskenynek találhatják a szíjat, mégis az óra keltette benyomáshoz inkább egy ilyen szíj illik, mint egy 24 vagy akár 26 mm szélességű.

A zsanérzár megmunkáltságán nagyon nincs mit kifogásolni. Ez leginkább annak köszönhető, hogy formáját nem préseléssel, hanem CNC-vel nyerte el. Természetesen a bőrrel érintkező felületek kialakítására különös figyelmet fordítottak, így aligha meglepő, hogy az IWC zsanérzárjaira sem szokott panasz lenni.

• Itt kaphatóak IWC órák
   

A genfi székhelyű Vacheron Constantin idén két új Overseas modellt jelentetett meg: az Automatic-ot és az Automatic Chronograph-t. Az órák készítése során kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a szürke különböző, kifinomultságot sugalló árnyalatainak, ahogy ezt a számlap, a bőrszíj, a titán lünetta és az acéltok esetében is megfigyelhetjük.
 

A legfiatalabb Overseas kollekció 1996-ban debütált. Dinamikus vonalvezetése és sportos külseje a sokat utazók között is kedveltté tette, ám műszaki megoldásaival, funkcionalitásával és könnyed leolvashatóságával még számos barátot szerzett megának az óra. Az Overseas kollekció új generációja (egy női, egy férfi és egy kronográf modell) 2004-ben jelent meg, még sportosabb és modernebb külsővel, nagyobb tokkal és új szíjjal. Az Overseas kollekció következő mérföldkövének a 2006-os évet tekinthetjük, amely a megjelentetés tízedik évfordulója. Ez alkalomból a Vacheron Constantin a Dual Time-mal örvendtette meg a márka kedvelőit.

Az idei év is fordulópontot jelent az Overseas kollekció életében, hiszen a két új modell, az Automatic és az Automatic Chronograph megalkotása során fontos szerep jutott a titánnak is. A Vacheron Constantin Overseas Automatic esetében is az acél tok, a titán lünetta és a szürke számlap biztosítja a sportos ugyanakkor elegáns megjelenést. A titán használata egyre nagyobb teret hódít az órakészítés világában is, rangját pedig mi sem tükrözi jobban, hogy a Vacheron Constantin Quai de l’Ile kollekciójában is szóhoz jut. (A Quai de l’Ile a Vacheron Constantin ma is álló és a márka butikjaként üzemelő genfi épületének címére utal.) A Vacheron Constantin Overseas kollekció két új darabján is fontos szerephez jut a titán.

A 42 mm átmérőjű tokkal rendelkező Overseas Automatic-ban megtalálhatjuk a kollekcióra jellemző tulajdonságokat: a kifinomult vonalvezetést, a máltai kereszt (amely egyben a Vacheron Constantin logója is) ihlette lünettát és a fehér, luminescensz indexeket. Az óra vízállósága 150 méter, az emblematikus, háromárbócos hajót – ami az Overseas jellegzetes motívuma – az óra hátlapjára gravírozták. Az óra mutatóit a Vacheron Constantin automaikus felhúzású 1226 kalibere mozgatja, a számlapon központosított óra-, perc- és másodpercmutatókat találunk, a dátumablakot pedig 4 és 5 óra közé helyezték. Az óra járástartaléka 40 óra, szíja sötétszürke, végeit pillangózár köti össze.

• Itt kaphatóak Vacheron Constantin órák
   
• Vacheron Constantin órák magyar nyelvű honlapja