Csontvázasított vagy szkeletírozott órának azt az órát nevezzük, amely órának szerkezetét alkotó elemeket áttörték, és a lehető legtöbb „feleslegesnek” ítélt fémfelületet eltávolították, majd a maradék felületeket aprólékos munkával díszítették. A folyamat során az egyes alkatrészek tömegük felét is elveszíthetik. A csontvázasított órákat elsősorban a szemnek készítik, így alapvető statikai és mechanikai ismeretek mellett komoly felkészültségre, végtelen türelemre és nem utolsósorban művészi vénára is szükség van.
A Vacheron Constantin percismétlő kalibere esetében például az egész folyamat a nyers szerkezet elkészítésével kezdődik. Ezt a nyers szerkezetet mindenfajta díszítés nélkül összeszerelik és beszabályozzák. Ezt követi a percismétlő szerkezet összeszerelése, amelyet szintén finomhangolnak, majd mind az alap- mind, a percismétlő szerkezetet újra alkotóelemeire szedik szét, hogy nekiláthassanak a tényleges munkának, a csontvázasításnak.
Az első lépésben, minta alapján az apró furatokat készítik el, majd szikraforgácsolással (magyar mérnökök fejlesztésének köszönhetően terjedt el ez az eljárás a gépiparban, addig csak a hadiiparban érte meg alkalmazni) távolítják el az egyes alkatrészek feleslegesnek ítélt részeit. Két érv szól az eljárás mellett: egyrészt elkerülhető, hogy az adott elem egésze felhevüljön és deformálódjon, másrészt az eltávolított részek élei sorjamentesek, így nincs szükség további megmunkálásra.
Ezután kezdődhet a művészi, igazán óraipari munka, amely során a mesteremberek minden szemmel látható felületet díszítenek. Szisztematikusan minden egyes megmunkált alkatrészt odaadó munkával tesznek tetszetőssé – mindezt kézzel természetesen. Csontvázasított óráról lévén szó az adott darab mindkét oldalával foglalkozni kell, hiszen elölről és hátulról is látható lesz. A csontvázasítást olyan szintre emelték, hogy még a rugóház is „áldozatul esett”. Az utolsó előtti lépésben gyémánthegyű szerszámokkal javítják az esetleges hibákat, illetve alakítják ki a kövek helyét. Legvégül már csak a „színezés” van hátra, amely során az egyes alkotóelemeket a tok anyagának színéhez igazítják. Ha ez azt jelenti, hogy vörösarannyal kell bevonni az alkatrészeket, akkor természetesen ennek sincs akadálya. Mellesleg a Vacheron Constantin szerint (hogyhogy nem) pont a vörösarany változatnak van a legszebb, legmelegebb hangja.
Az "áldozatul" esett rugóház
Bár ez az utolsó fogás öncélúnak tűnhet, van egy kellemes hozadéka is: az arannyal bevont alkatrészek jobban ellenállnak az időnek, hiszen ahhoz, hogy rozsdásodjanak, előbb az aranybevonatnak kell lekopnia. A kész elemeket a végleges összeszerelés előtt még egyszer pontosan megmérik, és ha szükséges javítják, vagy cserélik a nem megfelelő méretűeket.
700 óra munka
Az órákat mélyebb, a perceket magasabb hanggal jelző Vacheron Constantin percismétlő csontvázasított változatának elkészítésébe így nem kevesebb, mint 700 munkaórát fektettek. Cserébe megfelelő ápolás mellett generációk lelhetik benne örömüket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.