Óramutató.hu

Általában egy óra nem óra, hiszen bármennyire is igyekszik egy konkrét modell minél semlegesebb lenni, bármelyik alkalomhoz aligha áll egyenlően jól. És persze vannak azok a régi darabok is, amelyeket kedvtelésből, vagy gyűjtői szenvedélyből kerültek valakinek a tulajdonába, vagy esetleg hagyatékból. Az ilyen régebbi darabok általában viseltek is, így a használat nyomai bizony látszódnak rajtuk. Aki ezekbe a régi darabokba szeretne új életet lehelni, és saját keze munkájával egy kicsit a lelkéből is hozzáadni, annak remélhetőleg egy-két ötlettel szolgálatára lesz sorozatunk.

Préselt, pattintós hátlapok nyitásához alkalmazott kisgépeket egyszerű órakedvelők általában nem szereznek be, egyszerűen nincs rá szükség, a költségek pedig végképp nehezen indokolhatóak. Ezek egy részét azonban helyettesíthetik a különféle emelők, s ezekkel sincs baj, inkább csak a nyitókéssel. Az órások szerencsére azért tudják használni a szerszámaikat, de a legegyszerűbb nyitókés is komoly károkat tud okozni az avatatlan, gyakorlatlan kezekben. Aki használni akarja a nyitókést, az vegye a fáradtságot, tegye fel a szemére a lupét, vizsgálja meg alaposan a különféle hátlapok nyitóréseit, és csak aztán válasszon hozzá szerszámot! A nyitórések a szerszám behatolására előkészített, sokszor szinte láthatatlan rések a hátlap pereme táján. Észre fogja venni, hogy a rések alakja, nagysága igen sokféle lehet. Csak olyan réssel ellátott hátlapot szabad késsel nyitni, amely eleve úgy van kialakítva, hogy lepattanását a behatoló penge vastagodó éke idézze elő. Ekkor is figyelni kell azonban arra, hogy különböző nagyságú és mélységű rések különböző élű, vastagságú és meredekségű pengéket igényelhetnek. A nyitás mindig csak a résbe befelé irányuló nyomással történjen. A sikerhez persze szükséges, hogy a kés ne valami összeköszörült fémdarab legyen, hanem sima, lehetőleg polírozott és persze megfelelő alakú és méretű, a penge ékje ugyanis a megfelelő emelő hatást csak így fejtheti ki, mielőtt az még a rés alján felütközne. A penge befelé nyomása mellett az enyhe mozgatás hasznos lehet, de közben a síkját ne változtassuk, hossztengelye mentén pedig semmiképp se csavargassuk a pengét, mert csúnya nyomokat fog hagyni a tokon és a hátlapon.

Gyakorlatlan kezekben komoly károkat is okozhatunk vele

Hagyományos nyitórések a mai, többnyire hermetikus órákon már nemigen fordulnak elő, egy szép, régi, megkímélt darabot pedig ne éppen mi tegyünk tönkre! A régi Patek, Omega és IWC órákhoz használható, egészen vékony, éles késpengétől a sokat gyötört, elhasznált hátlapokhoz is illeszkedő vastagabbig sokféle pengére lehet szükség a helyes nyitáshoz. Különféle kések és pengés marokszerszámok is kaphatók az órásokat ellátó kereskedésekben, de ha akár öt különbözőt veszünk is, lehet, hogy a pengéjük meredeksége éppen egyforma lesz. Alakítsuk hát át bátran a pengéket egy-egy gyakori hátlaptípusnak megfelelő formára, s ne feledkezzünk el a forma kialakítása után a polírozásról sem!

Manapság már gyakran találkozhatunk olyan nyitórésekkel, amelyek csak a szerszám magtámasztására szolgálnak, s melyeknél az emelést nem az ék munkája végzi. Ezekhez is kaphatók praktikus kis emelőszerszámok, s a gyakorló órásnak, vagy az aktív amatőrnek is meg kell venni egy-kettőt, mert ezek elkészítése már bonyolultabb, mint egy késpenge átalakítása.

A kinyitott tokot aztán egyszer be is kell csukni. Régi óráknál ez nem szokott gondot okozni, az órás, ha sokszor erőlködve is, de be tudja szabadkézzel is csukni, amit egyszer kinyitott, és igaz ez talán az amatőrökre is. Ha mégsem sikerült a dolog, régebben a celluloidból kivágott üvegek közismert préselőszerszáma került elő, de ez ma már szóba sem jön, helyette ügyes, speciális prések segítenek a zárásban. A precíz, profi gépek számos cserélhető szerszámfejével egy órásműhely majd mindenféle préselési feladatát meg lehet oldani, például a legtöbb üveget is ezzel préselik a helyére. Amatőr szinten könnyen bajba kerülhet, ha ott a kezében a becsukhatatlannak tűnő óra és mindenféle présnek híján van. Ha egyszer véletlen előfordul valakivel, hogy így jár, ne próbálkozzon satuval, és semmi más hasonló eszközzel sem, ami esetleg kárt tenne az órában, vigye el inkább a legközelebbi óráshoz, az majd segíteni fog valahogyan.

A zseniális gumilabdával a legójabb mentesek is nyithatóak

A menetes hátlapok sem olyanok ma már, mint régen. Egy korabeli, menetesen záródó, szovjet órát ki lehetett nyitni különféle kéziszerszámokkal is, elég volt, ha annak két pofája bele tudott kapaszkodni a menet gyűrűjébe. A sokszor igen rozoga kis szerszámok ma is léteznek a profi gépek olcsó alternatíváiként, és bizony sok hátlapot tettek - és fognak még tenni ezek - tönkre műkedvelők, és egyes órások kezeiben. A komoly állványos gép sem minden, hiszen a megfelelő, sokszor egyedi szerszámfejek nélkül ez is csak egy barkácseszköz volt sokáig. Aztán elterjedtek az ezekhez használható tapadókorongos gumifejek, s ezeket - minthogy nem kell belőle sok, nem kell lépten-nyomon cserélgetni és kárt okozni is lehetetlen vele – szívesen használják a profi műhelyekben is. Amatőrnek azonban, ahhoz, hogy évente egyszer-kétszer használja, ez is drága.