Az összesen hat részből álló sorozatban elsősorban az órák iránti szeretetüket csak nemrég felfedezetteknek szeretnénk kapaszkodót nyújtani, ugyanakkor azért reméljük, hogy a már hosszabb ideje szerelmeseknek is esetleg tudunk újat mondani.

Rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy tökéletes óra nem létezik. Ha semmi kifogásolni valót nem is találunk, az árba biztosan bármikor beleköthetünk. Három kategóriát állítottunk fel, a határokat így az árak szabták meg. A belépő szintet a 65-70.000 forint fölötti darabok képviselik. Ebben a kategóriában találkozhatunk talán a legjobb pillanatnyi ár/érték aránnyal, hosszú távú, értsd generációkat átívelő befektetésnek azonban aligha lesznek alkalmasak.

Sajnos Magyarországon sokak számára ez az összeg is jelentősnek számít, viszont abban legalább biztosak lehetünk, hogy az adott darabot kellően becsben és karban tartva, az óra akár két generációt is ki fog tudni szolgálni - feltéve persze, ha nem kvarc szerkezetűről beszélünk. Ha ebből a kategóriából kívánjuk óránkat kiválasztani, akkor a következőket érdemes szem előtt tartani:

Tartós, masszív fémek alkalmazása

Ez sokak számára nyilván magától értetődőnek tűnik, számos trükk létezik azonban, amellyel az olcsóbb termékek gyártói csökkentik költségeiket. Ebben a kategóriában joggal várható el, hogy az óra fém alkotóelemei tömör 316L rozsdamentes acélból készüljenek. A megnevezés az acél minőségi besorolását jelzi. A vas mellett nagyobb mennyiségben krómot és nikkelt tartalmazó acél legfontosabb tulajdonsága az igen alacsony, mindössze 0,03 százalékos széntartalom, amely így a fém kristály szerkezeti szintjén is gátolja a korrózió kialakulását. Nem megfelelő fém használatakor hosszabb idő után szemmel is látható darabkák kezdenek leválni a tokról. Ha az ilyen minőségű órák nem végeznék be sorsukat idő előtt, akkor gyakorlatilag a tokjuk szétporladna. Fontos szempont, hogy az óra tokja a lehető legkevesebb elemből álljon össze és értelemszerűen ezek fémből legyenek. A szíjról sem szabad megfeledkezni, ha az órát fémszíjjal vesszük. Győződjünk meg arról, hogy a szíj szemei tömörek, nem pedig lemezből hajtogatták őket. A szíjat éle felől szemlélve erről egyszerűen meg lehet bizonyosodni, és az elemek megtapintása is sokat segít.

Tartósság érzete

Nem elég, ha az órát minőségi fémből készítik, érezni is kell rajta, hogy gondosan állították össze. Érdemes megvizsgálni, hogy a fémszíj mennyire pontosan illeszkedik a tokhoz - lehetőleg minél kisebb legyen a rés. Szintén fémszíjak esetében - ha lehetőség nyílik rá - érdemes felpróbálni az adott darabot, és a zárat is górcső alá venni. Ennek lehetőleg minél "olajozottabban" illik záródnia, de véletlenül kinyílnia egyáltalán nem (lenne) szabad. A csuklóra felpróbált óra esetében egyből láthatóvá válik, hogy a szíj arányaiban illik-e az órához és csuklónkhoz - nem túl keskeny, túl vékony, vagy túl rövid. Egy jó óra még akkor is csak lehetőleg nagyon kevés, ideális esetben semmi zajt sem ad, ha a csuklónkat erősen rázzuk. Érdemes még megemlíteni, hogy jelenleg még ebben a kategóriában is többnyire jobb fémszíjakat készítenek a svájci márkák, mint akár a japánok. Ez még akkor is igaz, ha nem Svájcban gyártják az adott szíjat, a tervek azonban onnan származnak.

Tervezés

A formatervezőket alapvetően két osztályba sorolhatjuk: az egyikbe azok tartoznak, akik azt is mérlegelik, hogy az óra milyen jól tudja majd ellátni feladatát, a másikba pedig azok, akik csak a külsővel törődnek. A legjobb esetben az órákat a rájuk vonatkozó alapvető formatervezési szabályok betartásával rajzolják, ahol a forma és a funkció is hangsúlyos szerephez jut. A másik oldalon sajnos sokszor a divatórákat hozhatjuk fel, amelyek ugyan jól néznek ki, valójában azonban sok felesleges elemet hordoznak. Szerencsére azonban lassú javulás itt is látható. Léteznek azonban olyan modellek is, amelyek funkciójukban egyenesen korlátozottak. Ilyen például kronográfok esetében az összegzők hiánya, vagy díszek, feltüntetett, használhatatlan skálák, nem megfelelő hosszúságú mutatók, vagy ha mindez nem lenne elég, hibás számlapok. Órát akarunk végül is venni, nem pedig színházi kelléket. Mindenféleképpen érdemes tehát alapos pillantást vetni a számlapra, megnézni, hogy az egyes skálák, funkciók milyen feladatot szolgálnak (ha nem igazodunk ki, bátran kérdezzük meg az eladót). Tényleg érdemes erre odafigyelni, hiszen jó esetben évtizedekig együtt élünk majd a kiválasztott darabbal.

Sötétben is leolvasható számlap

Még az elején tisztázzuk, hogy nem mindegyik órának kell sötétben is leolvashatónak, lumineszcensnek lennie. Ide egyértelműen a klasszikus, illetve az öltönyórák sorolhatóak. A legtöbb sportóra mutatóján és általában számlapján is találunk ilyen sötétben is fluoreszkáló festéket. Ezek minősége nagyon széles skálán mozog. Vannak olyanok, amelyeket egyenesen kár volt felvinni. Ezek - közvetlen fényforrásnak kitéve - is csak néhány percig végzik dolgukat, utána elsötétülnek. Jobb esetben a napközben vagy megvilágított térben begyűjtött energia elég arra, hogy több, sötétben töltött óra után is még kényelmesen leolvashassuk az időt. Ezen a téren az úttörőmunkát Japánban végezték, nekik köszönhetjük, hogy a lumineszcens festékek már nem tartalmaznak radioaktív anyagokat (persze amik tartalmaztak, azok se voltak hatással az emberi szervezetre). Nem mindig nevezik meg, hogy milyen lumineszcens festéket is használtak az adott számlapnál, de ha lehet, akkor a LumiNova vagy Super-LumiNova nevekre figyeljünk. Utóbbi élettartam szinte korlátlan, ugyanis nem kémiai reakciónak köszönhető a fluoreszkálás. Ezekből a festékekből lehetőleg minél több legyen a mutatókon, illetve a számlap indexein, számain. A mennyiséget a legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy megnézzük, kiemelkednek-e enyhén az indexek, illetve számok a számlap síkjából. Létezik egy másik megközelítés is: egyetlen egy svájci cég tríciumot zár apró átmérőjű üveg fiolákba. A trícium gáz pedig 25-30 évig "sugároz". Ilyen órák ebben a kategóriában is kaphatóak, igaz a felső végén helyezkednek el, és ráadásul kevés márka használja ezt a módszert.

Óraüveg

Az évtizedek során számos anyaggal próbálkoztak, mára pedig alapvetően két fajta dominál: az ásványi üveg és a szintetikus zafír. Az üveg egyértelműen olcsóbb a zafírral szemben azonban van egy jó tulajdonsága: ha erős ütés éri a legritkább esetben törik be. Megrepedni persze azért megreped. A zafír azonban minden más területen bizonyít. Először is rendkívül érzéketlen karcolásokkal szemben. Sokszor látni itt-ott benyomott, agyon karcolt tokú órákat hibátlan óraüvegekkel. Ha másról nem, innen biztosan tudható, hogy zafírral van dolgunk. Ami pedig a törést illeti, úgy itt szinte egyenes arányú a kapcsolat a minőség és a zafír vastagsága között, azaz minél jobb minőségű az óra, annál vastagabb a zafír. Ha pénztárcánk engedi, inkább a zafírt részesítsük előnyben.

Folytatjuk...