Akik először pillantják meg az MB&F Horological Machine No3 névre keresztelt karórát, azoknak tekintete szinte biztosan hosszabb ideig fog rajta időzni. Vagy azért, hogy kíváncsiságukat kielégítsék, vagy azért, mert a döbbenettől még a tekintetüket sem tudják mozdítani. És valóban, ez az időmérő gépezet sok szempontból ugyancsak távol áll az órakészítés hagyományos formavilágától. Sőt, a kijelzett funkciók formabontó megjelenítése révén kihívás elé állítja az ezek feldolgozásáért felelős érzékszerveinket is.

Ha azt vesszük szemügyre, amit számlapnak vélünk, akkor meglepve tapasztaljuk, hogy ott a szerkezet rotorját és a dátumgyűrűt találjuk, az időt a két félkúpról olvashatjuk le. A Starcruiser és a Sidewinder névre hallgató modellek csupán a kúpok elhelyezésében különböznek: míg az előbbinél a karral párhuzamosan állnak, addig az utóbbinál merőlegesen. A két kúp külön-külön mutatja az órákat és a perceket, az óráé ráadásul a napszakot is kijelzi. A meglehetősen nagy méretű dátumgyűrű a hagyományos értelemben vett számlapon kapott helyet, és teljesen körülöleli a szerkezetet. Ezt az órába szó szerint fordítva építették be, így természetesen különös figyelmet kellett fordítani a rotor formájára és kidolgozottságára. A tokot megfordítva, az üvegbetétes hátlap fedi fel a szerkezet titkát: a szerkezet nyomatékát két, nagy kerámiacsapágyas fogaskerék továbbítja a két kúphoz és a dátumgyűrűhöz.

Természetesen joggal merül föl a kérdés, hogy kik azok, akik ilyen formabontó ötletekkel hozakodnak elő. Az MB&F egy olyan művészi és mikro-mechanikai műhely, ahol független órakészítők évről évre összejönnek, hogy radikális, formabontó időmérőket tervezzenek. A műhelyből kikerülő merész darabok sok szempontból tiszteletben tartják az órakészítés hagyományait, így a szerkezet hídjain a hagyományos díszítéseket találjuk, ugyanakkor az alkotók nem hagyják, hogy ezek a hagyományok megkössék a kezüket, és így bátran nyúlnak új technológiákhoz és forradalmi formákhoz.

Ez alól a Horological Machine No3 sem kivétel, amelyet részben azért is alkottak, hogy a mesterien díszített szerkezet egészét működés közben is láthassuk. A finoman megmunkált hidak, a billegő, a kerékmű és a csatabárdra emlékeztető rotor mind a szemünk elé tárul, egyszerre mutatva meg az órakészítésben rejlő műszaki és művészeti szépséget. A két dimenzió fogságából kitörő kúpok felelősek az idő kijelzéséért. A dátumgyűrű átmérője meghaladja a szerkezetét, így a leolvashatóságra aligha lehet panasz. A tokba gravírozott háromszög segít a dátum megállapításában.

A dátumgyűrűn belül a 22 karátos tiszta aranyból készített rotor végzi munkáját. A kéz mozgatása révén nyert energiát általában egy olyan rotor közvetíti, amelynek tengelyét nem a rotor súlypontjába helyezték. A Horological Machine No3 esetében azonban úgy tűnik, hogy egy szimmetrikus elrendezésű rotorral van dolgunk, amelynek tengelye látszatra a súlypontban is van, így feltételezhető, hogy ez rotor bizony nem fogja kellő hatékonysággal felhúzni a rugóházat. A látszat azonban csal, mivel a rotor egyik végét rendkívül vékonyra alakították ki, ezzel csökkentve tömegét és tolva el a súlypontot a geometriai középpontból. Mivel a rotor, azaz a szerkezet hátulja a számlap felöli oldalra került, így a nyomatékot a hátlap felöl újra a számlap oldalára kellett közvetíteni. Hagyományos, kövekbe ágyazott kerékmű egyrészt jelentősen növelte volna a súrlódásból fakadó veszteséget, másrészt a szükséges hidak miatt méretében és tömegben is növelte volna a szerkezetet, így az órát is. A megoldást két, meglehetősen nagy, 15 mm átmérőjű kerámiacsapágyas kerék alkalmazása jelentette, amely minimálisra csökkentette a kerekek számát, a csapágy merevségének és rendkívül precíz gyártásának köszönhetően nem igényel hidat.

Visszatérvén a számlap felöli oldalra, a nagy dátumgyűrű állításánál is kihívásokkal kellett szembenézni a Horological Machine No3 készítőinek. A szokatlanul nagy, 2,5 mm magas számok, és az egyes számjegyek közötti távolság jelentős mértékben könnyíti meg a leolvashatóságot, ennek azonban ára is van; a koronát, mint a dátum állítására szolgáló kezelőszervet műszaki megfontolásokból elvetették, helyette egy nyomógomb használata mellett tették le a voksot. Ugyanakkor egy nyomógomb használatakor annak tengelye mindössze egy milliméteres utat tesz meg. Ahhoz azonban, hogy a dátumgyűrűt az egyik napról a következőre lehessen állítani négymilliméteres útra volt szükség. Ehhez egy külön szerkezetet kellet tervezni, amely a nyomógomb tengelyének útját négyszeresére növeli.

Hasonlóan dátumgyűrűhöz, a kúp alakú zafír elkészítése sem bizonyult egyszerűnek. Sokan egyenesen lehetetlennek tartották, hogy ilyen forma mellett egyáltalán lehetséges-e a leolvashatósághoz szükséges átláthatóságot elérni, még ha a formát ki is tudják alakítani. Mint láthatjuk, az eredmény magáért beszél - mindössze kellő kitartásra volt szükség. A kúp eredetileg áttetsző belső oldalát addig csiszolták, amíg teljesen átlátszó nem lett.

A vörösaranyból vagy fehéraranyból készült óra egy igazán különleges darab, érthető, hogy különleges alkalmakhoz való viselésre alkották. Az órai méretei (47x50 mm) miatt nagyobb csuklókon azonban hétköznap is megállja helyét.