Akik először pillantják meg az MB&F Horological Machine No3 névre keresztelt karórát, azoknak tekintete szinte biztosan hosszabb ideig fog rajta időzni. Vagy azért, hogy kíváncsiságukat kielégítsék, vagy azért, mert a döbbenettől még a tekintetüket sem tudják mozdítani. És valóban, ez az időmérő gépezet sok szempontból ugyancsak távol áll az órakészítés hagyományos formavilágától. Sőt, a kijelzett funkciók formabontó megjelenítése révén kihívás elé állítja az ezek feldolgozásáért felelős érzékszerveinket is.
Ha azt vesszük szemügyre, amit számlapnak vélünk, akkor meglepve tapasztaljuk, hogy ott a szerkezet rotorját és a dátumgyűrűt találjuk, az időt a két félkúpról olvashatjuk le. A Starcruiser és a Sidewinder névre hallgató modellek csupán a kúpok elhelyezésében különböznek: míg az előbbinél a karral párhuzamosan állnak, addig az utóbbinál merőlegesen. A két kúp külön-külön mutatja az órákat és a perceket, az óráé ráadásul a napszakot is kijelzi. A meglehetősen nagy méretű dátumgyűrű a hagyományos értelemben vett számlapon kapott helyet, és teljesen körülöleli a szerkezetet. Ezt az órába szó szerint fordítva építették be, így természetesen különös figyelmet kellett fordítani a rotor formájára és kidolgozottságára. A tokot megfordítva, az üvegbetétes hátlap fedi fel a szerkezet titkát: a szerkezet nyomatékát két, nagy kerámiacsapágyas fogaskerék továbbítja a két kúphoz és a dátumgyűrűhöz.
Természetesen joggal merül föl a kérdés, hogy kik azok, akik ilyen formabontó ötletekkel hozakodnak elő. Az MB&F egy olyan művészi és mikro-mechanikai műhely, ahol független órakészítők évről évre összejönnek, hogy radikális, formabontó időmérőket tervezzenek. A műhelyből kikerülő merész darabok sok szempontból tiszteletben tartják az órakészítés hagyományait, így a szerkezet hídjain a hagyományos díszítéseket találjuk, ugyanakkor az alkotók nem hagyják, hogy ezek a hagyományok megkössék a kezüket, és így bátran nyúlnak új technológiákhoz és forradalmi formákhoz.
Ez alól a Horological Machine No3 sem kivétel, amelyet részben azért is alkottak, hogy a mesterien díszített szerkezet egészét működés közben is láthassuk. A finoman megmunkált hidak, a billegő, a kerékmű és a csatabárdra emlékeztető rotor mind a szemünk elé tárul, egyszerre mutatva meg az órakészítésben rejlő műszaki és művészeti szépséget. A két dimenzió fogságából kitörő kúpok felelősek az idő kijelzéséért. A dátumgyűrű átmérője meghaladja a szerkezetét, így a leolvashatóságra aligha lehet panasz. A tokba gravírozott háromszög segít a dátum megállapításában.
A dátumgyűrűn belül a 22 karátos tiszta aranyból készített rotor végzi munkáját. A kéz mozgatása révén nyert energiát általában egy olyan rotor közvetíti, amelynek tengelyét nem a rotor súlypontjába helyezték. A Horological Machine No3 esetében azonban úgy tűnik, hogy egy szimmetrikus elrendezésű rotorral van dolgunk, amelynek tengelye látszatra a súlypontban is van, így feltételezhető, hogy ez rotor bizony nem fogja kellő hatékonysággal felhúzni a rugóházat. A látszat azonban csal, mivel a rotor egyik végét rendkívül vékonyra alakították ki, ezzel csökkentve tömegét és tolva el a súlypontot a geometriai középpontból. Mivel a rotor, azaz a szerkezet hátulja a számlap felöli oldalra került, így a nyomatékot a hátlap felöl újra a számlap oldalára kellett közvetíteni. Hagyományos, kövekbe ágyazott kerékmű egyrészt jelentősen növelte volna a súrlódásból fakadó veszteséget, másrészt a szükséges hidak miatt méretében és tömegben is növelte volna a szerkezetet, így az órát is. A megoldást két, meglehetősen nagy, 15 mm átmérőjű kerámiacsapágyas kerék alkalmazása jelentette, amely minimálisra csökkentette a kerekek számát, a csapágy merevségének és rendkívül precíz gyártásának köszönhetően nem igényel hidat.
Visszatérvén a számlap felöli oldalra, a nagy dátumgyűrű állításánál is kihívásokkal kellett szembenézni a Horological Machine No3 készítőinek. A szokatlanul nagy, 2,5 mm magas számok, és az egyes számjegyek közötti távolság jelentős mértékben könnyíti meg a leolvashatóságot, ennek azonban ára is van; a koronát, mint a dátum állítására szolgáló kezelőszervet műszaki megfontolásokból elvetették, helyette egy nyomógomb használata mellett tették le a voksot. Ugyanakkor egy nyomógomb használatakor annak tengelye mindössze egy milliméteres utat tesz meg. Ahhoz azonban, hogy a dátumgyűrűt az egyik napról a következőre lehessen állítani négymilliméteres útra volt szükség. Ehhez egy külön szerkezetet kellet tervezni, amely a nyomógomb tengelyének útját négyszeresére növeli.
Hasonlóan dátumgyűrűhöz, a kúp alakú zafír elkészítése sem bizonyult egyszerűnek. Sokan egyenesen lehetetlennek tartották, hogy ilyen forma mellett egyáltalán lehetséges-e a leolvashatósághoz szükséges átláthatóságot elérni, még ha a formát ki is tudják alakítani. Mint láthatjuk, az eredmény magáért beszél - mindössze kellő kitartásra volt szükség. A kúp eredetileg áttetsző belső oldalát addig csiszolták, amíg teljesen átlátszó nem lett.
A vörösaranyból vagy fehéraranyból készült óra egy igazán különleges darab, érthető, hogy különleges alkalmakhoz való viselésre alkották. Az órai méretei (47x50 mm) miatt nagyobb csuklókon azonban hétköznap is megállja helyét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
accipiter · http://www.pallas70.hu/tanfolyam/szemelyugyi-gazdalkodo-es-fejleszto-kepzes.php 2009.05.14. 16:07:41