Második rész. Link az első részhez.
A Jaeger-LeCoultre Duomètre nem csupán egy új kronográf, hanem egyből egy új kollekció első darabja is. Ha más nem is, a számlap sok mutatója egyből magára vonzza a tekintetet. Ebből következik, hogy egy nem mindennapi szerkezetet találunk a számlap alatt. Sőt, tulajdonképpen nem is egyet, hanem egyből kettőt: mindegyik külön-külön felel egy-egy funkcióért, azaz a hagyományos időmérésért, illetve a kronográf funkcióért. Mindkét szerkezet egymástól teljesen független kizárólag a billegőn osztoznak. Még az energiaellátás is egymástól független, tehát önálló rugóházzal rendelkeznek.
A Jaeger-LeCoultre 380 kalibere az első darab, ami eme elképzelések mentén készült. A pontos időt kronométer pontossággal jelzi, és természetesen a kronográf is páratlan pontossággal mér. Tulajdonképpen egy önálló, teljes szerkezet végzi az időmérés (óra, perc, másodperc) feladatát, és szintén egy önálló szerkezet látja el a kronográf funkciót. Ez utóbbi ugró másodpercmutatóval rendelkezik, és hatodmásodperces pontossággal mér. Mindegyik szerkezet külön-külön ötven órás járástartalékkal bír, hiszen mindegyik szerkezethez külön-külön rugóház tartozik. A két rugóház semmilyen módon sem áll kapcsolatban egymással, azaz az egyik tárolt energiáját nem adja tovább a másiknak. A rugóházak felhúzására egyetlen korona szolgál: ha az óra járásával megegyező irányba forgatjuk, az időmérésre szolgáló szerkezetet húzzuk fel, ha az ellenkező irányba, akkor a kronográfét.
A start és stop funkciókat egyetlen nyomógombba sikerült sűríteni, így ez a gomb felel a kronográf öt mutatójának összehangolt működéséért.
Figyelembe véve a Duomètre à Chronographe funkcióinak összetettségét, kijelenthető, hogy egyáltalán nem volt egyszerű feladat úgy megtervezni a számlapot, hogy egyszerre elégítse ki a funkcionalitás követelményeit, és esztétikai szempontból is tetszetős legyen. A számlapon két, nagy segédszámlapot találunk: az egyik tíz óránál méri az órák és percek múlását, míg a két óránál lévő a kronográf óra- és percgyűjtője. A kronográf segédszámlap alján találunk egy kis ablakot, amelyben egy nullától kilencig skálázott kis korong forog. A korong a mért perceket jelzi, ezzel könnyítve meg a leolvasást. Alapvetően arról van szó, hogy ha a mutatók például négy óra három percet mutatnak, akkor a hármas számjegyet az ablakban is leolvashatjuk, így nem kell a percmutató állást fürkészni – elég, ha csak egy kósza pillantást vetünk rá. Éppen csak annyit, hogy megállapítsuk a tizes helyértéket; a pontos összeget már az ablakból olvashatjuk le. Szimmetrikusan a két segédszámlap alatt, öt és hét óránál találjuk a két járástartalék indikációt. Az ugró másodpercmutatót hat óránál helyezték el, ügyesen beékelve a két nagy segédszámlap alá, illetve közé.
A számos mutató egyszerű áttekinthetősége végett a tervezők egy színkódot társítottak az egyes funkciókhoz. A standard időmérő funkcióhoz tartozó mutatók mindegyikét modelltől függően arannyal vagy ródiummal vonták be, míg a kronográf funkció mutatói mind kékítettek. A jellegzetes színkódok segítségével könnyedén le lehet olvasni az értékeket; még akkor is, ha a kronográf éppen futna.
A Duomètre kollekció első órája a Duomètre à Chronographe vörös arany vagy platina változatokban kapható. A sárga arany változatból mindössze 300 példány készül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.