A tegnapi bejegyzés folytatása
 

Pontosabb, mint egy tourbillon

A második Richard Lange tehát tulajdonosa figyelmét az órás szakma legalapvetőbb célkitűzésére tereli: a lehető legnagyobb pontosságra. Ezt egy zseniálisan egyszerű megoldással, egy csigán alapuló szerkezettel éri el, amelynek elvi alapjai már a XV. században alkotó Leonardo da Vinci előtt is ismertek voltak. G. H. Baillie alapműnek számító “Watchmakers and Clockmakers of the World” című könyvében így ír erről:  „A mechanika talán egyetlen problémáját sem oldották meg ilyen egyszerűen és ilyen tökéletesen.” Ennek ellenére óriási szakmai felkészültség és ügyesség szükséges ahhoz, hogy egy ilyen szerkezetet olyan méretben készítsenek el, amely elfér egy karóra tokjában. Így érthető, hogy manapság ezek sokkal ritkábbak, mint a tourbillonok. Ugyanakkor a karórákban sokkal hatékonyabbak, mivel a felhúzó szerkezet legnagyobb hátrányát, a rugó nyomatékának csökkenését ellensúlyozza.

A csigaáttét ellensúlyozza az elernyedő rugó csökkenő erejét, azaz a nyomatékot a járás teljes ideje alatt állandó szinten tartja. Ellentétben a hagyományos megoldáshoz, ahol ezt a feladatot egyedül a rugóház látja el, ehhez az erőátvitelhez két alkotórész szükséges. Az egyik a közönséges rugóház, a másik a csiga. A két alkotórészt egy leheletnyi finom lánc köti össze, amelyet a Richard Lange „Pour le Mérite” esetében 636 elemből állítottak össze. Ennek egyik végét a csiga alsó széles végéhez illesztették, a másik végét pedig a rugó külsejéhez. A láncot a levágott csúcsú, kúp alakú csigába mart vájat vezeti. Amikor az órát felhúzzák, a rugóházról a lánc a csigára tekeredik fel, amíg el nem éri a kúp tetjét. Ezen a helyen a kúp alakú csiga sugara kicsi, ellenben a rugó közvetítette nyomaték magas. Ahogy a rugó szép lassan elernyed, úgy gyengül az ereje is. Ugyanakkor a lánc is feltekeredik a rugóházra, a kúp alakú csiga sugara pedig olyan mértékben növekszik, hogy pontosan ellensúlyozza a rugó csökkenő nyomatékát. Az eredmény pedig a csiga tengelyén jelentkező állandó nyomaték, amely révén a billegő állandó amplitúdóval leng.

Igazi műalkotás

Ez az összetett rendszer csak akkor működhet tökéletesen, ha három további dologra is odafigyelünk: először is meg kell akadályozni, hogy a felhúzás során a láncot elszakítsuk, de egyben biztosítani kell a megfelelő járástartalékot is; azaz a rugót teljesen fel lehessen húzni anélkül, hogy a lánc sérülne. Ebben a szerkezetben a lánc függőleges mozgása (kúp alakú csigáról beszélünk) hozza működésbe azt a rafinált rendszert, amely pont a megfelelő pillanatban blokkolja a kilincskereket. A második dolog, amire különös figyelmet kell fordítani, az annak a szerkezetnek a megalkotása, amely megállítja az egész óraszerkezet, mielőtt a rugó elernyedne. Ezt a funkciót egy módosított járástartalék-kerékmű látja el. Pontosan 36 óra elteltével, egy kis kar esik a kerék e célra kialakított vágatába. A kar másik, hosszabbik vége egy rugó segítségével a negyedik kerék tengelyéről kinyúló pöcök sugarán belülre kerül. Ahogy e két elem találkozik, a tengely megáll, a másodpercmutató pedig pontosan 12 óránál pihen. Végezetül szükség van még egy olyan szerkezetre, amely akkor is továbbjáratja az órát, amikor a csigaáttételes szerkezetét éppen felhúzzák. Magán a csigán belül található az a hihetetlenül összetett bolygómű, amely felhúzás közben is energiával látja el az óraszerkezetet. A legérdekesebb részletek, mint a lánc, vagy az említett bolygóművet tartalmazó csiga fölötti kilincskerék a pazar díszítésű híd nyílásain keresztül figyelhetőek meg.

Még egy részlet, ami a kaliber tervezőinek pontosságra való törekvését szemlélteti: a rugó és a csiga jellemzőinek tökéletes összehangolása érdekében a 36 órán át működő rugó nyomatéka növelhető, illetve csökkenthető. Ez a művelet egy Lange célszerszámmal hajtható végre és mivel a kérdéses rész könnyen hozzáférhető, gyorsan elvégezhető.

Az exkluzív L044.1 kaliber 21600 féllengésszámmal jár 36 órán keresztül. A rugó házon belül készül, amely jellemzőinek köszönhetően tökéletesen megfelel a szerkezet elvárásainak. Az aranyból készült billegő meglehetősen nehézre sikeredett, mivel a csiga közvetítette nyomatékhoz kellett illeszkedni. E bonyolult kézi felhúzású szerkezet minden egyes elemét a legszigorúbb Lange minőségi előírásoknak megfelelően készítették, és pazarul díszítették. Lange órásmesterei a nem látható elemeket is gazdagon díszítették, így a Richard Lange „Pour le Mérite” nem csupán egy műszaki szempontból kifinomult műszer, hanem az ékszerész szemével ítélve egy kitűnő műalkotás is egyben.