A Duometre a Jaeger-LeCoultre legfiatalabb kollekciója, és talán túlzás nélkül állítható, hogy nem számítva az anyagtudomány elért eredményeit, így szigorúan csakis a klasszikus értelemben vett óraipar terén elért újításokat figyelembe véve, talán az egyik legizgalmasabbnak ígérkezik. Egészen idén januárig azonban csak egyetlen órából, a Duometre a Chronographe-ból állt, amelyet mellesleg az év órájának is választottak. A kollekció második darabja a Duometre a Quantieme Lunaire, amely ugyanazon elv és koncepció köré épül, mint elődje: a hatékonyság.
A hatékonyság egyenes következménye a pontosság, amelyet csakúgy, mint a kronográfnál a "Dual wing" / "Zwei-Schwingen" kaliberrel érnek el. Itt is tehát két egymástól független szerkezet került a tokba. Ellentétben a kronográffal, ahol az egyik szerkezet az idő kijelzéséért felelt, míg a másik a kronográf funkciókért, addig a Duometre a Quantieme Lunaire esetében más a felállás. Az egyik rugóház kizárólag az időzítésért felel, azaz csakis a billegő és a gátlómű energiával való ellátása a feladata. A másik rugóháznak kell gondoskodnia a percek és órák, a dátum és a holdfázis kijelzéséért. A két szerkezet közötti kapcsolatot az ugró hatod-másodpercmutató és a központi másodpercmutató kerékműve teremti meg. Egyben ez is az, amely kulcsszerepet játszik a pontosság elérésében. A korona kihúzásával ugyanis hagyományos másodpercstoppos szerkezeteknél nem csak nem ugrik nullára a másodpercmutató, hanem a billegő is megáll. A 381-es esetében mind a hatod-másodperc, mind a másodpercmutató nullára ugrik, a billegő pedig mozgásban marad. A hagyományos másodpercstoppos szerkezetek esetében ugyanis a billegő a korona visszanyomásával ugyan elindul, de perceket vesz igénybe, amíg újra a megfelelő frekvenciáján leng. A pontatlanság eme forrását sikerült a 381-es kaliberrel kiküszöbölni. A kézi felhúzású kaliber billegője óránként 21.600 féllengést végez, és 50 órás járástartalékkal bír. A 369 alkotóelemből álló 381-esbe meglehetősen sok, 40 követ zsúfoltak, 7,25 milliméteres magasságával és 33,7 milliméteres átmérőjével kicsinek sem éppen nevezhető. Az aprólékosan díszített szerkezet szépségét az üvegbetétes hátlapnak hála, bontás nélkül is megcsodálhatjuk.
A szerkezet összetettségével szemben áll a számlap letisztultsága, amelyen visszaköszön a szerkezet kettőssége is. A jobb oldalon találjuk az időfunkciókat (a kronográfnál bal oldalon volt), kilenc óránál pedig a naptár funkciók, dátum és holdfázis kaptak helyet, míg a központból a másodperceket olvashatjuk le. Az ugró hatod-másodpercmutató hat óránál található. A két másodpercmutató ellensúlyt kapott.
A szerkezetet 42 milliméter átmérőjű és 13,5 milliméter magas tokba kerül, amelyet vagy vörös-, vagy sárgaaranyból formáltak meg. Ez utóbbiból csak 300 darabot készítenek. A tok egyes felületei polírozottak, illetve selyemfényűek. A korona a megszokott funkciókat látja el, a dátumot a 10 óránál lévő nyomógombbal lehet szükség esetén gyorsan korrigálni, míg a havonta majdnem 45 percet késő holdfázis kijelzést egy rejtett gombbal lehet állítani. A tok anyagától függően fekete vagy csokoládébarna alligátorbőr szíj és az óra anyagával emgegyező zsanérzár jár. | |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.