Az IWC az idei SIHH-en (Salon International de la Haute Horlogerie) bemutatott első modelljéről úgy tűnik, hogy az óvatosság jegyében fogant. Ezen persze a jelenlegi általános gazdasági környezetben nem is nagyon kell csodálkozni, és természetesen mind minőségi, mind iparművészeti szempontból a Da Vinci Chronograph Ceramic ízig-vérig egy igazi IWC.
Da Vinciről elnevezni egy terméket meglehetősen merész vállalkozásnak tűnhet. Egyrészt a reneszánsz talán legnagyobb mestere számos területen maradandót alkotott. Ötleteivel sokszor jóval a saját kora előtt járt, és a mechanika terén folytatott kísérleteivel az órák fejlődéséhez is hozzájárult. Ennek megfelelően, ha valaki az óraipar felső szegmensében a mester nevével dob piacra egy modellt, akkor annak illik is valamiben kitűnnie. Ennek megfelelően az IWC olyan modelleknek adta ezt a nevet, amelyek a fenti feltételnek megfelelnek. Ilyen volt például az 1985-ös Da Vinci; a kvarcválság vége felé járunk, és a schaffhauseni gyártó ekkor állt elő egy öröknaptáras kronográffal. Ennek a kalibernek a jelentőségét óratörténeti szempontból persze nem szabad túlbecsülni, de nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a kilencvenes évek elejére a mechanikus szerkezetek újra életre keljenek. Bár csupán igen korlátozott példányszámban, de egy évvel később alkották meg az első kerámia tokos órájukat, amely világviszonylatban is első volt. Az IWC egy teljesen újratervezett Da Vinci külsőben mutatta be 2007-ben saját flyback kronográf kaliberét, amelynek különlegessége abban rejlett, hogy az óra- és percösszegző egy segédszámlapon kapott helyett, azaz a mért időt egy kétmutatós összegzőről olvashattuk le.
Idén pedig ezt a hároméves 89360-as kalibert ültették a Da Vinci tonneau formájú cirkónium-oxid tokba. Persze csak a központi része kerámia, a lünetta és a hátlap titán. Amikor bő két évtizeddel ezelőtt az IWC elkészítette az első cirkónium-oxid tokot, akkor ennek a rendkívül ellenálló anyagnak a megmunkálása igen komoly kihívást jelentett.
Mára persze ennek a technológiája is kifejlődött. A jóval 1500 fok fölé hevített, majd szabályozott módon lehűtött anyagot gyémántszerszámokkal munkálják meg. Mára már olyan pontosságot sikerült elérni a tok belsejének kialakítását illetően, hogy nincs szükség tokgyűrűre. Hasonlóan említésre méltóak a nyomógombok, a korona, a lünetta és a hátlap is. Különlegességüket az adja, hogy polírozottak, annak ellenére, hogy titánból készültek. Az új felületkezelési eljárással a polírozotton túl selyemfényű felület is kialakítható. Szintén megemlítendő még az óra szíja: első ránézésre valószínűleg igen sokan szőtt anyagra gondolnának, valójában azonban kizárólag borjúbőr az, amit látunk. | ITT KAPHATÓAK IWC ÓRÁK BUDAPESTEN |
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.