Az Officine Panerai az a márka, amely két jellegzetes külsővel bíró alapmodell, a Luminor és a Radiomir köré csoportosítja kollekcióját, és az egyes modellek között jóformán csak a komplikációk függvényében változik a megjelenés. A márka ennek ellenére egyre hangosabb diadalmenetben lép egyre feljebb, és olyat is megengedhet magának, hogy megváratja ügyfeleit. A megszokott Luminor külsőtől való eltérés így jelentős lépésnek számít. A Luminor 1950 Submersible-lel egy apró, ám jelentős lépést tettek meg.

A Luminor 1950 Submersible-t egy 47 milliméter átmérőjű titántokba építették, vonalvezetése a márka nevéhez méltóan markáns és határozott. A Luminorokra jellemző koronavédőt is beleszámítva az átmérő már 54 milliméterre nő, a magasság pedig 19 milliméter, amiből 7,9 milliméter a szerkezet. Egy átlagos, 18-19 centiméter átmérőjű csuklón ez az óra bizony meglehetősen nagynak számít, és ilyen csuklón néhány napig szokni kell az óra viselését. Ez a tömegre is vonatkozik – az óra annak ellenére, hogy titánból készítették, amelynek sűrűsége majdnem fele akkora, mint az acélé, szinte ugyanolyan nehéz, mint a szokásos 44 milliméter átmérőjű rozsdamentes acél darabok.

Ennek oka elsősorban a lünettában keresendő. Búvárlünettáról lévén szó, természetesen csak egy irányba forgatható, mozgatása pedig három érzékszervünkre is szinte azonos mértékben hat. Így nem csak látjuk, ahogy mozgatjuk, ha a szerkezet kialakításának köszönhetően ujjunkkal érezzük is, sőt határozottan hallható is. A konvencióknak megfelelően 12-től három óráig a lünetta perces skálázást kapott, ezt 5 percenként polírozott markerek követik, szép kontrasztot alkotva a szálcsiszolt lünetta felületével. A negyedekben a markerek számai is szerepelnek. A többi Submersible modell lünettájához képest, itt az indexek egyrészt szinte már síkban vannak a felülettel, másrészt átmérőjük is valamivel kisebb lett. A lünetta recézett oldalát polírozták, amely annak többi felületéhez viszonyítva újabb élményt nyújt, és megfelelő szögből nézve a szintén recézett koronával együtt kerékmű benyomását kelti. A lünettával síkban lévő zafírüveg igen enyhén domború, így felülről tekintve akár laposnak is tekinthető.

Az üveg alatt lévő számlap sok tekintetben eltér a Luminorok megszokott megjelenésétől. a számokat a dátumablak kivételével száműzték, helyettük 12 és hat órában függőleges indexet helyeztek el. Eredetét tekintve ez a fajta elrendezés egyáltalán nem illeszkedik a korábbi Panerai órák vizuális világához, ettől függetlenül persze nem gyökértelen: eredete a Panerai 2533-as modellben keresendő, amelyből manapság rendkívül kevés példány maradt fent. A fekete számlap szemcsefúvott, a szemcsék nyomai azonban csak közvetlen közelről láthatóak. Az áttört mutatók sem azok, amelyeket a legtöbb Luminor darabról ismerünk, de szerepeltek már Luminorokon, konkrétan a GMT modellekről. A mutatókat és az indexeket SuperLumiNovával kezelték, azaz sötétben is kiváló a leolvashatóság. Egészen néhány évvel ezelőttig, a Panerai tríciumot használt erre a célra, amely, mint köztudott radioaktív, és ez biztosítja a lumineszcenciát. Persze a sugárzás mértéke az egészségre egyáltalán nem káros. A trícium felezési ideje 12,32 év, azaz fényességének felét ennyi idő után veszíti el, bő 24 év után már csak negyed olyan erősen fénylik, mint új korában. Azonban nem ez az ok, hogy az olasz gyökerű svájci óragyártó áttért a SuperLumiNovára. Ahogy korosodik a trícium, úgy apróbb darabocskák válhatnak le róla, amelyek a számlap nyílásain keresztül a szerkezetbe kerülhetnek, ott pedig az olajba kerülve fizikailag is károsíthatják azt. Ennek ellenére a másodkézből származó tríciumos Paneraiek rendre magasabb áron kelnek el, mint a SuperLumiNovások. A számlapon, ahogy már említettük, számokat csak a dátumablakban látunk. Szerencsére a Luminor 1950 Submersible-nél is vették a fáradságot ahhoz, hogy a gyűrű színeit a számlapéhoz igazítsák. Még neves gyártóknál is előfordul, hogy a fekete számlaphoz fehér hátterű dátumgyűrűt használnak, amelyet kizárólag anyagi megfontolásból tesznek, hiszen eggyel kevesebb tétellel kell számolniuk.

Az órába az Officine Panerai saját fejlesztésű kalibere, a P.9000 került, amely alapvetően a márka belépőszintű manufaktúra kalibere. Sok extra funkcióra így értelemszerűen ne számítsunk, azonban a kaliber nagy átmérője egy jelentős előnnyel jár: jelentős mértékben járul hozzá az óra letisztult megjelenéséhez. Amíg például sokan ugyanazt a kalibert ültetik a 38 és a 44 milliméteres vagy annál is nagyobb óráikba, és az utóbbiakon sok különböző skálával rejtik el azt, hogy a viszonylag kicsi kaliber miatt a funkciók közel helyezkednek el a központhoz, addig a P.9000 képes kellő helyet biztosítani. Az automata kaliber két rugóházában tárolt energia segítségével kereken három napig járhat az óra, amely napi három másodperces eltérésével hozza a kronométerek által megkövetelt értéket, bár tanúsítványa nincs. Másodperc nullázási funkciója sincs, azaz a kismásodpercet nem tudjuk nullázni, és így abszolút pontosan beállítani az órát – ezt csak a P.9001 és a P.9002 kaliberekben találjuk. Ugyanakkor a dátum állítását már egy kis komplikáció segítségével végezhetjük el: a koronát az első állásba kihúzva nem közvetlenül a dátumgyűrűt mozgatjuk, hanem az óramutatót tudjuk egy órás lépésekben mozgatni. A perc- és a másodpercmutató természetesen háborítatlanul végzi tovább dolgát. A második állásban így értelemszerűen csak a percmutatót tudjuk állítani, hiszen másra nincs is szükség.