A Genfi címer, vagy ha szigorúan értelmezzük a heraldika szabályait, akkor a Genfi pecsét Genf kantonjának és városának minőségi tanúsítványa. Erre kizárólag mechanikus szerkezetek tehetnek szert, amelyeknek a város, illetve kanton határain belül kell készülnie. A címerrel ellátott darab kivételes minőségről és pontosságról, tartósságról és óraipari kitűnőségről árulkodik. 

Ezt a minőségbiztosítási jegyet 1886. november 6-án egy felhatalmazási törvénnyel, a Loi sur controle facultatif des montres-vel (órák önkéntes ellenőrzéséről szóló törvény) alkották meg. Egyben létrehozták a genfi órák önkéntes ellenőrzését végző hivatalt is, amelynek székhelye a városi óraipari iskolában volt. A hivatal feladata a szerkezetek vizsgálása, és amennyiben a feltételeknek megfeleltek, azok címerrel való ellátása volt. Manapság a vizsgálat elsősorban a szerkezet finisére és díszítéseire szorítkozik, külön kérésre azonban természetesen a vizsgálat során a pontosságot is szemügyre veszik. Maga a törvény mind a mai napig hatályos és a műszaki fejlődést figyelembe véve folyamatosan korunk követelményeihez igazítják. A jelenleg hatályos törvényt utoljára 1994-ben módosították. Megalkotásának oka kifejezetten világos volt: már akkor is meg akarták őrizni a Genfben készülő időmérők jó hírét a XIX. század végén tömegével megjelenő hamisítványokkal szemben.

A címer (bal alsó sarokban) egy ötven éves 750.137 szerkezeten (Patek Philippe Calatrava)

Önkéntes ellenőrzésről lévén szó felmerül a kérdés, hogy a manapság meglévő számos technológiai újítás mellett, amelyek egy adott óra eredetiségét igazolják, miért is döntene egy óragyártó úgy, hogy aláveti magát ennek a rendkívül szigorú vizsgálatnak. Nagy szerepet játszik ebben a hagyomány tisztelete, amely az óraiparban ugyancsak erős. Természetesen, ha egy gyártó valamely szerkezete kiérdemli a címert, úgy tekintélye igen komoly mértékben nő. Persze ez magasabb eladási árhoz is vezet. Ugyanakkor el kell mondani, hogy azokkal a szerkezetekkel, amelyek viselhetik a címert, átlagosan majdnem másfélszer annyi munka van, mint az azt nem viselőkkel. Pénzünkért tehát tényleges munkát is kapunk, nem csak egy „marketing” fogásról van szó. Ennek megfelelően óraipari körökben ugyancsak jól cseng a „Poincon de Geneve” név.

A címer elnyeréséhez három feltételnek kell megfelelni: a kizárólag mechanikus szerkezetet Genf kanton határain belül kell legalább összeállítani és szabályozni. Ez a minimum követelmény általában azonban már nem szokott elég lenni - illik a gyártást is a kantonban megvalósítani. Másodszor is a szerkezetnek 12 szigorúan szabályozott műszaki és esztétikai követelménynek kell megfelelnie, amelyek a szerkezet formáját, jellemzőit, minőségi követelményeit és a különböző díszítéseket rögzítik. Harmadszor pedig a szerkezetet el kell hogy fogadja egy Svájc oktatási minisztériuma alá tartozó hivatal (Bureau Officiel de l´Etat pour le contrôle facultatif des montres de Genève) mind a nyolc felesküdött tagja.

Ennek a meglehetősen szigorú és körülményes folyamatnak csak kevés márka tud eleget tenni, amelyek vagy egy egész kollekciót vagy csak egy konkrét modellt bocsátanak vizsgálatra. Konkrét névként az óraipar két legfényesebb csillaga, a Vacheron Constantin és a Patek Philippe említhető. A Cartier-nél például egyelőre csak egyetlen egy kaliber, a 9453MC viselheti ezt a címert. Az adott szerkezettől függően valamelyik hídon, de mindig látható helyen találjuk a címert. Utóbbi időben már a számlapon is feltüntetik, de ez soha nem helyettesíti a szerkezeten lévőt, hiszen a címert a szerkezet érdemelte ki. Bármilyen furcsa is, a csúcsminőség és az igen gondos összeszerelés nem jelenti azt, hogy az órát automatikusan kronométernek tekinthetjük – még akkor sem, ha a szerkezet könnyedén hozza a kívánt értékeket. Ezt a „titulust” egy másik hivatal ítéli oda…